Mire is van igazán szükségük felnőtt gyermekeinknek és unokáinknak? Mi az, amivel igazán a legtöbbet tehetjük értük?

Nem, nem a végtelen fáradozás és önfeláldozó gondoskodás; mert bár ezek a szeretet csodaszép gesztusai, de mit sem érnek, ha közben magunkra nem vigyázunk. A család is akkor nyugodt és kiegyensúlyozott, ha minket boldognak és egészségesnek lát. Ezzel kapcsolatos érzéseit fogalmazta meg levelében szeretettel egy már felnőtt "gyermek".

 

"Ha igazán szeretnél adni valamit, ha igazán jót akarsz nekem - akkor vigyázz magadra, Anya!

Hidd el, nem számít, leszedtél-e nekünk a kertből öt kiló paradicsomot, vagy kész van-e a tíz üveg lecsó. Nincs szükség arra, hogy a nyári forróságban órákat hajolgass a kertben a zöldségek között, vagy azon idegeskedj, hogy kész lett-e időben a frissen sütött kenyér.
Nagyon kérlek, alvás helyett ne a holnapi ebédet készítsd elő! Vigyázz magadra, Anya!

Nem mintha nem szeretnénk vagy ne értékelnénk a magad készítette ételt vagy a magad termesztette zöldséget. 
De tudod, ha szükséges, a zöldségeket meg tudom venni, és kenyeret is tudok hozni - viszont ha veled történik valami, azt nem tudom „megfizetni” vagy meg nem történtté tenni.

Tudjuk, hogy szeretnéd kifejezni a gondoskodásod, és talán te is ezt láttad egész életedben, ezért ezt az egyetlen módot ismered a szeretet kimutatására: az önfeláldozást és fáradozást.
Ilyenek a jó anyák: gondoskodni akarnak, és közben érezni, hogy szükség van rájuk.

És szükségünk is van rád! Éppen ezért kérlek, vigyázz magadra, Anya! Ne feledkezz meg magadról azért, hogy nekünk jó legyen! Nekünk akkor jó, ha te boldog vagy és teljes. Mikor szánhatnál igazán időt önmagadra, ha nem most?

Hidd el, megvagyunk két heti pogácsa és 10 új befőtt nélkül is, de egészséges, vidám és boldog Anya nélkül a minden is semmivé válik. 
A gyerekeinknek is csak a nagyira van szükségük. A nagyira, aki derűs nyugalmával, melegséggel és mosollyal veszi körbe őket. Ez maga a varázslat, semmi másra nincs szükség. Minden más csak ráadás.
 

Az önfeláldozás csak sérelmekhez vezet. Talán úgy érzed, nem vagyunk elég hálásak, mert nincs szükségünk semmire, amit adni szeretnél. Kérlek, ne terhelj minket ezzel a bűntudattal! 
Tudnod kell, hogy hálásak vagyunk mindenért, és semmi sem hiábavaló, amit adsz vagy teszel értünk. 
Csupán azt mondom, ne áldozd fel magad, és ne tedd magad a sor végére! Mert ezt mi sosem kértük és nem is vártuk el. 
 

Anya, nem kérünk még két tepsi rétest. Ülj le végre és beszélgessünk! Kérdezz valamit a rejtvényhez, olvasd fel a kedvenc versed, sétáljunk egy nagyot a dombon! Beszélgessünk. Mesélj a gyerekkorunkról, sírjunk és nevessünk együtt!

Aztán vedd fel a szép ruhád, és találkozz a barátnőiddel! Menj el a fodrászhoz, olvass, látogasd meg az orvost, és esti készülődés és házimunka helyett nézd meg a kedvenc filmed és feküdj le időben! 
Vigyázz magadra, Anya!

És mondd meg, legközelebb mit hozzak a boltból.”

 

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik