Kun Magdolna verse gyönyörűen kifejezi a nagymamák mély és rajongó szeretetét unokájuk iránt, és megmutatja, miért jelentenek sokat egymásnak. Hiszen míg a nagyik minden erejükkel unokájukért fáradoznak, addig az unokák szeretete is ugyanúgy erővel és ragyogással tölti fel a nagymamák szívét és lelkét...

Kun Magdolna: A nagymama

A nagymama sosem fáradt, ha ott vannak az unokák,
mert megtagadja betegségét, félreteszi bánatát,
hogy minden egyes másodperc, mit velük tölthet el,
értéktelenül sosem vesszen el.

A nagymama mindig megfőzi unokái kedvenc ételét,
és elmeséli mindegyiknek kedvenc meséjét,
mert egy nagymama, akkor lesz boldog, akkor lesz vidám,
ha a mosoly ott ragyog unokái szép kicsi arcán.

A nagymama sosem haragszik azért, ha az unokák
jókedvükben felforgatják a rendezett lakást,
mert a nagymama is tudja, ahol rendetlenség van,
ott érzi magát az unoka, jól és boldogan.

Egy nagymama életcélja, soha nem önnön jóléte,
ha nem az, hogy unokáit, ha lehet, segítse.
Segítse tudással, szeretettel, árassza el jó tanácsokkal,
hogy azok szembeszállhassanak az akadályokkal.

Egy nagymama még az életét is odaadná unokáiért,
hiszen az unokák láttatják vele a világ szépségét,
és Ők adnak neki erőt, kitartást, hitet, azon napokhoz,
mikor érzi, hogy ereje már végleg elfogyott.

Fotó: Freepik