Akár közös nyaralásra készültök, akár csak kirándulni mentek a magyar tenger mellé, hangolódjatok ezekkel a szép, Balatonról szóló versekkel!

Osvát Erzsébet: Ébred a Balaton
 
Bontja a nap a haját.
Tóba szórja aranyát.
Villognak a sirályszárnyak.
Pille-vitorlások szállnak.

 

Nagy Bandó András: Nyári mondóka
 
Csillog a Balaton,
homokpadot kaparom,
főmet is takarom,
fejemen a kalapom,
benne a kobakom,
kobakomat vakarom.

Sárga a kalapom,
leveszem, ha akarom.
Itt van a Balaton,
mögötte a Badacsony,
nem is olyan alacsony,
emelem a kalapom.

Széles a Balaton,
magas ez a Badacsony,
tükröz a Balaton,
soraimat hadarom.

 

Nagy László: Balatonparton
 
Balatonparton a nádi világban
megbújtam egyszer, s csuda szépet láttam.
Bóbitás nádon nádi veréb fészket,
sás bokor alján kis vízicsibéket.
 
Vad ruca moccant topogott a vízre,
barna liléit vízi útra vitte.
Senki se látta, csak magam csodáltam
ott a víz partján még sokáig álltam.
 
Játszott a nádas széllel és derűvel
s hazaindultam nádi hegedűvel.

 

Bartos Erika: Balaton

Úszik a vízben a ponty, meg a harcsa,
Alszik a nádon a sok katica,
Loccsan a tóban a nagy hasú garda,
Éhesen ugrik a fürge csuka.
Halk szavú csónakot ringat a hullám,
Benne pihennek a vén evezők,
Kiskacsa alszik a nagykacsa hátán,
Sorra kinyílnak a tarka mezők.

Béka kuruttyol a nád sűrűjében,
Nyújtja a hattyú a karcsú nyakát,
Szárnyal a gólya a harmatos égen,
Gyík heverészik a parti mohán.
Csillan a fénye a hajnali Napnak,
Kis hidat épít a büszke tavon,
Illata árad a cifra tavasznak,
Csendesen ébred a szép Balaton.

 

 

Fotó: Freepik