A rímek zenéje, a mesélve verselés élménye a kisgyermekeknek és nagyszüleiknek egyaránt örömet jelent - verseket, mondókákat pedig bármilyen alkalomhoz kapcsolódóan mondhatunk unokánknak. Most a nyári záporokhoz, esőhöz hoztunk néhány verset. Olvasd nekik szeretettel, különösen, ha félnek a vihartól!
 

Bartos Erika: Zivatar

Áprilisi zivatar,
Nem tudja, hogy mit akar.
Hajnaltájban elered,
Elönti a hegyeket.
Korán reggel csillapszik,
Visszavonul, megnyugszik.
Délelőtt csak csepereg,
Háztetőkről lepereg.

Délben aztán el is áll,
Csak a völgyben csordogál.
Délutánra beborul,
Zúg az eső konokul,
Alkonyatkor alábbhagy,
Cirógatja a fákat.
Este újra nekikezd,
Hegyet-völgyet megijeszt,
Éjszakára megenyhül,
Álomba is szenderül.

 

Mentovics Éva: Zengő, bongó zivatar

Zengő, bongó zivatar…
tudod-e, hogy mit akar?
Cikázik a magasba’,
jeget szór a nyakadba.

 

Osvát Erzsébet: Csepp, csepp, esőcsepp
 
Fut, fut a sok esőcsepp:
kicsi, kisebb, legkisebb.
Fut, fut, egymás
hegyén-hátán,
versenyt fut az
ablaktáblán.
 
Kopog a sok esőcsepp:
kicsi, kisebb, legkisebb.
Kopogásuk
hallgatom.
Játszótér lett
ablakom.

 

Kovács Barbara: Sír a felhő
 
Sír a felhő, hull a könnye,
eső ömlik le a földre.
Issza a föld, míg csak bírja,
maradékból lesz a tócsa.
Belelépek, tocsogok,
jaj, már csupa sár vagyok!
Nem baj, csak még essen, essen,
szeretem, ha cuppog, fröccsen!


 
Mentovics Éva: Zivatar

Sötét fodros fellegek
borítják be az eget.
Csitteg – csattog, dübörög,
szikrákat szór, mennydörög.

Veszekszenek a felhők,
olyanok, mint száz ördög.
Birkóznak, rúgkapálnak,
villámot hajigálnak.

Mérgükben jeget szórnak,
hideg vizet locsolnak.
Ha elfogy a víz, s a jég,
akkor kötnek csak békét.

Osvát Erzsébet: Cérnalábú zápor
 
Hull a zápor,
nyári zápor.
Hull az égből,
hull a fákról.
Cérnalábú gyors eső,
gyerekeket kergető.
 
Itt terem,
ott terem,
fut a faleveleken,
háztetőkön
tereken,
a réten, a járdán,
szürke csacsi hátán…
 
Cérnalábán fut, fut, fut,
el sem éred a kaput:
utánad fut
bőrig ázol.
Jól megtréfált ez a zápor!
 

 

Fotó: Freepik