A nagyszülők sosem halnak meg: csak láthatatlanná válnak. Az örök élet ajándékával rendelkeznek, és ez az örök élet a gyermekek szívében gyökerezik. Minden egyes boldog emlékkel élőbbek, mint valaha...

A nagyszülők sosem szűnnek meg létezni.

A gyermekek és unokák szívében örökké ott él a dolgos és gyengéd kezek érintése, a hangok, melyek régi történeteket meséltek, a szemek, melyekben ott ragyogott a végtelen szeretet és csodálat.

Ha fizikailag már nincsenek is jelen, örök hűségük, szeretetük, bölcsességük tovább folytatódik az utánuk jövőkben; idővel elengedték a kis kezeket, de a szívekkel ezt soha nem fogják megtenni.

Ott lesznek, érezzük és látjuk őket a hullócsillagokban, a saját kezükkel ültetett fákban, a mintás konyhai kötényben, tanácsaikban, bátorító szavaikban, az unokák mosolyában, és abban, ahogyan a karácsonyi süteményt sütjük... 

A nagyszülők sosem halnak meg - jelen maradnak. Mert megtanították nekünk, hogy egy ölelés mindent jobbá tesz, hogy minden reggel új nap virrad, és hogy hogy ölbe venni maga a biztonság. Illatuk, járásuk, kedvenc tárgyaik, szófordulataik és hangjuk beleivódott az emlékezetünkbe.

A nagyszülők mindig, mindig tovább élnek. Ők az örök tetoválás a lelkünkön, és az iránytű a szívünkben. 
Mindig velünk maradnak, tovább és tovább, minden apró, új jövevényben. Így válnak halhatatlanná mindaddig, míg egy nap újra találkozunk.

 

Fotó: Fortepan / Gál László