Elengedni felnőtt gyermekünket: kimondani egyszerű, de talán sosem sikerül igazán. És ez rendben is van így, hiszen az anya és gyermeke közti kötődés rendkívüli, sohasem múló, élő összeköttetés két szív és két lélek között, akik mindaddig megérzik egymás rezdüléseit, míg világ a világ.

Édesanyaként bizonyára együtt tudsz érezni Müller Péter szavaival, melyek tökéletesen visszaadják ennek a különleges kapcsolódásnak és múlhatatlan érzésnek minden esszenciáját...

 

"Az anya haláláig aggódik a gyereke miatt. Akkor is, ha az a gyereke már hatvan éves.
Az ő szeretete ugyanis a „hús a húsomból” mély közösségéből ered. 
Ha valaki elveszti a karját, hiába szokja meg, hogy félkarú, a fantomfájdalom egy életen át emlékezteti a hiányra. Az anyánál ez az összekötöttség még erősebb. Úgy érzi, hogy szíve a gyermekében dobog. Ahogy azt sokáig érezte is.
Ezért azt kérni tőle, hogy távolodjon el szerelmetes gyermekétől, s nézze úgy, mint egy másikat, mint egy vendéget, akinek szállást adott a méhében, s most tovább megy: szinte lehetetlen.
Egyszerre mélyen a földben s fönt a határtalan égen lenni emberfeletti feladat."

 

(Müller Péter)

 

Fotó: Freepik