Nem lehet könnyű fiút nevelni. Ez minden anya számára egyfajta plátói „szerelem” marad: fiainkat az életnek, de egyúttal egy másik nőnek is neveljük. Nekem még kicsik a fiaim, de néhanapján eszembe jut, mi lesz, ha egyszer… Vajon milyen lesz a kapcsolatom a menyeimmel? Anyósommal szerencsére remek a viszonyunk. El is mondom, miért!

Igazán szerencsés vagyok, mert csodálatos anyóssal áldott meg a sors. Rengeteget köszönhetek neki, és sok dolgot tőle tanultam meg...

 

Észrevétlenül tanít

Sosem kritizál, inkább megkérdezi, én „hogy szoktam” és meghallgat. Sosem akar irányítani, de finoman sugall jó tanácsokat, ötleteket, vagy a gyakorlatban mutatja meg, ő mit hogyan csinál, de minden elvárás nélkül.

 

Szeretetteli tapintat és diplomácia

Ha konfliktusunk van a férjemmel, nem áll egyikünk mellé sem, pedig ez biztosan nem könnyű feladat. Tapintatosan igyekszik meghallgatni mindkettőnket és szinte észrevétlenül közelíteni bennünket, vagy elviszi az unokákat, hogy többet lehessünk kettesben és megoldhassuk a problémáinkat. Bármikor megbeszélhetek vele bármit, sosem ítélkezik. Ugyan elmondja a meglátásait, de nem lépi át a határokat, a döntéseket rám, ránk hagyja.

 

Első a család

Bár sokat jár baráti társaságba, mégis mindig mi vagyunk az elsők. És nem csak kérésre - ő maga is rendszeresen bejelentkezik az unokákért, egyrészt mert imádja őket, másrészt mert tudja, hogy szükségünk van énidőre is a „működéshez”, töltődéshez. Remélem, egyszer én is ilyen családcentrikus nagymama leszek, mint ő. Gyermekeinek is figyelmes, szerető édesanyja a mai napig, akire mindig számíthatnak - és ez visszafelé is igaz.

 

Sosem prédikál

Helyette mesél, kérdez, biztat. Sosem akar kioktatni, mégis folyamatosan tanulok tőle.

 

A gyerekek fiatalon tartanak!

Neki sem egyszerűbb a gyerekekkel, mint nekünk, mégsem panaszkodik soha. Pedig tudom, hogy néha meggyűlik a baja azzal, ha a fiúk összevesznek vagy épp feleselnek. Végtelen érzékkel és türelemmel kezeli ezeket a helyzeteket, és maximálisan megtölti élményekkel az unokáival töltött időt. Mindig mozgásban van velük, ami hihetetlen fitten tartja őt szellemileg és fizikailag is.

 

A tapintatos, önzetlen segítség aranyat ér

Már a várandósságaim alatt is gondoskodó volt, de sosem tolakodó; a szülések után pedig ő volt a legcsodásabb segítségem! Részben neki köszönhetem, hogy felejthetetlenek voltak az első napok a babával.

 

Ha hibát követünk el, még nem dől össze a világ

Első gyermekes anyaként folytonosan hibáztattam és megkérdőjeleztem magam. Rengeteg alkalommal bénának vagy rossz anyának éreztem magam, bármi kis gond is akadt. Lebucskázott a gyerek a kisszékről? Nem evett? Türelmetlen voltam a kialvatlanságtól? Odaégett az étel? Az önostorozás és sírás mindennapos vendégem volt. Anyósom szeretettel ölelt magához ilyenkor is, és kedves szavai azonnal helyretettek, idővel pedig sokkal lazábban és nagyobb önbizalommal tudtam megélni a mindennapokat.

 

Nem kell félni a fűszerektől!

Annak idején még nagyon óvatosan fűszereztem, a mi családunk amúgy sem volt soha „fűszeres szájú”. Anyósom remekül főz, de sosem mondta el, mit hogyan készít, kizárólag, ha kérdeztem, de mivel fantasztikus ízeket varázsolt az asztalra, egyre gyakrabban kérdezgettem róla. Azóta bátran és bőséggel használom a fűszereket, férjem és gyerekeim legnagyobb örömére (és persze a sajátoméra is).

 

A fájdalom is az élet része - de aztán tovább kell lépni

Őt sem kímélte az élet a nehézségektől, tragédiáktól. Bölcs nyugalma, derűje azonban hosszú távon megingathatatlan. A gondokat ő is megéli, a veszteségeket meggyászolja, de sosem hagyja, hogy ezek sokáig eluralkodjanak rajta. Családjának, barátainak és a tartalmas programoknak él, ezekre helyezi a fókuszt, ez pedig számomra példaértékű!

 

 

Fotó: Freepik