Igazán szerencsés az, aki felnőttként is közelében tudhatja idős édesapját, és közös időt tölthetnek el együtt. Most azonban nem csupán azokat az édesapákat köszöntjük, akik velünk vannak, hanem azokra is, akik már csak emlékeinkben élnek és szívünknek oly nagyon hiányoznak...

Június harmadik hétvégéjén az édesapákat ünnepeljük. Köszöntsük fel azokat a pótolhatatlan tanítómestereket, a család legerősebb támaszait, a gondoskodó apákat, akik szeretetben neveltek fel bennünket, de gondoljunk azokra az apákra is, akiknek már csak szeretetteli emléke - mint kincs a szívünkben - segít át bennünket a mindennapokon...

3 csodaszép vers apák napjára

Gulyás Pál: Apám

Nyár volt. A délutáni ég szeméből
egy csillogó könnycsepp esett,
utána reszkető zápor porozta
a viruló vidékeket.
Az állomásról egy akácos erdőn
keresztül kellett haza tartani,
de beteg voltam, nagybeteg s kesergőn
aléltak el testemnek tagjai.
Apám, az én szakállas zord apám,
a zúgó fák előtt megállt és aztán
széles vállát felém hajlítva így szólt:
“Kapaszkodj csak belém, fiacskám!”
És úgy cipelt a záporon keresztül,
mint gyönge lombjukat a nagy sudár fák.
Azóta húsz év telt el és én most is
érzem erős szivének dobbanását.

 

Kosztolányi Dezső: Az apa

Mily gyorsan távolodsz a nagy időben
tőlem, fiam.
Már idegesen kelsz föl az ebédtől,
eltűnsz, szaladsz.
Újságot olvasol, amikor beszélek,
kurtán felelsz.
Barátaiddal vagy. Üres a szobád.
Üres a lelkem.
Nem látod arcomon botor szerelmem.
Nem veszel észre.
Csikorgó hangom iszonyú tenéked.
Nehéz a kezem.
Anyád lett megint egyetlen barátnőm.
Véle beszélek.
Halkan említem hancúzó korunkat.
Hogy meg ne halljad.
Így hagytam el egykor én is apámat.
Ő is így ment el.
Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan,
vissza se nézve.
Ó e magány a régihez hasonló,
mikor még nem éltél.
A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot,
s kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?

 

Török Ádám: Édesapám

Írtam már sokat!
Örömről, bánatról,
születésről, elmúlásról.
De nem írtam még verset
az én drága édesapámról.
Ki egyszerű ember,
csupa szív és jóindulat.
Nem ismerek nála
önzetlenebb urat.

Az egyszerűség nála védjegy!
Nem szereti a giccset,
nem használ kiegészítőket.
Viszont annál inkább meglátja a szépet,
kedveli a régi csecsebecséket.

Mindenkihez van egy-két jó szava!
Ha távol van,
legbelül, csendben,
de vágyódik haza.
Mert az igaz ember
otthon talál nyugalmat.
Nem kerget álmokat,
ha nincs mondanivaló,
inkább hallgat.

A nehéz idők mindig
tanító évek voltak.
Mikor összetört volt
vagy gyönge,
akkor sem hallottam szájából rosszat.
Bizakodó a mai napig,
reménnyel teljes.
Hiába tépázták sokszor
fáradságos évek.

Minden gondolatom róla
büszkeséggel tölt el.
Gazdagabb vagyok vele
egy igazi példaképpel.
Amíg igaz a szív,
engem nem érdekelnek a hibák.
Nehéz utakat bejárva sem
tűnt el
szemeiben a csillogás.

A család neki minden igaz értéke!
Mondhatom azt is,
hogy az egyetlen szenvedélye.
Írhatnék még ezer mondatot,
aztán megannyi imát...
Nem tudok elég hálát adni,
amiért kaptam egy ilyen édesapát.

Legyen bármilyen a jövő,
jönnek hullámvölgyek.
Együtt a család,
ez, és csakis ez a lényeg.
Adjon még az Úr
sok-sok boldog évet!
Köszönjük, Apu,
hogy ilyen jó ember vagy,
s hogy felneveltél minket.

 

Fotó: Freepik