Azok a drága, pótolhatatlan nagymamák… Akik mindig tudják, hol van szükség segítségre, egy kis plusz szeretetre, mikor kell a szív bánatát befoltozni, a fáradt léleknek erőt adni, egy rosszul sikerült nap fagyos szomorúságát egyetlen öleléssel feloldani… Ők az élet ajándékai!

Valóra vált az álmom. Anya lettem.

Valakivel meg kellett osztanom a bennem kavargó érzéseket, valakivel, aki tudja, érzi, min megyek keresztül, mert ő is végigcsinálta…
Ezért Isten megteremtette a nagymamát!

Egyedül éreztem magam ebben az új szerepben, tanácstalanul tapogatózva kerestem az utat. Annyira jól akartam csinálni! Úgy éreztem, mindenki más érti a dolgát, csak én nem… Biztatásra és megerősítésre volt szükségem.
Így hát Isten megteremtette a nagymamát.

Szükség volt a családunkban még egy szerető szívre. Olyanra, aki a gondok terhét megfelezi, de a feltétlen szeretetet megsokszorozza.
Aki szavak nélkül is megért, és csupán egyetlen pillantásával is a szívünkhöz szól.
És ekkor az Élet megáldott minket egy nagymamával.

Arra vágytunk, hogy legyen még valaki, aki oly mélyen és rajongva szereti a gyermekünket, mint senki más a világon. Valaki, aki számára nincs fáradtság, nincs fájdalom, mert a szívét betöltő szeretet, és az, hogy az unokájával lehet, számára gyógyír. 

Arról álmodtunk, hogy a gyermekünk egy nap szerethet egy nagymamát. Akire izgatottan vár majd, akivel felhőtlenül játszik, akivel süteményt süt, mesét néz és huncutul összekacsint. Akivel megbeszélheti az élet nagy dolgait, és megismerheti az élet más színeit is, melyeket mi nem tudunk megmutatni.

És ez a különleges kapcsolat létrejöhetett… Mert Isten megteremtette a nagymamát.
Hálás vagyok, és remélem, egy nap én is épp olyan nagymama leszek, mint ő.

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik