Ez a gyönyörű vers a nagymamához szól, aki óvja, félti unokáját és minden vágya, hogy majd boldog ember lehessen belőle. Olvasd el! Ez a gyönyörű vers a nagymamához szól, aki óvja, félti unokáját és minden vágya, hogy majd boldog ember lehessen belőle. Olvasd el!

Faltysné Ujvári Anna: Nagymama
A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
Minden félős unokát.
A nagymama rosszul lát,
De visel egy okulát,
Pulcsit köt, és verset szaval,
A rézüstben lekvárt kavar.
A nagymama lába fáj,
Mégis veled szaladgál,
Versenyt fut az idővel-
Majd megérted idővel.
A nagymama elringat,
Simogat és puszilgat,
Hallgasd meg, hogy mit mesél,
S az ő álma te legyél.
A nagymama szíve nagy,
Neki „jobbsincs” gyerek vagy.
Néha-néha öleld át
A nagymamát, a nagymamát!

Fotó: Bastien Millan - A nagyanyám keze című festménye