Nagyszülőként számtalanszor aggódunk unokáinkért. Természetes, hogy szeretnénk őket biztonságban tudni, hiszen a védelmük az egyik legfontosabb feladatunk.

Abraham Maslow is a biztonság iránti igényt az emberi szükségletek egyik legalapvetőbb elemeként határozta meg. Gyermekként különösen fontos, hogy kiszámítható, védett környezetben nőjenek fel, ahol tudják, hogy a körülöttük lévő felnőttek mindig ott vannak, ha szükség van rájuk. De vajon lehet-e túl sok a védelem? Hogyan segíthetünk nagyszülőként abban, hogy unokáink megfelelő egyensúllyal tapasztalhassák meg a világot?

A túlvédő szülők

Amikor a szülő mindentől óvja gyermekét, valójában nem növeli, hanem csökkenti annak biztonságérzetét. Unokáinknak is szükségük van arra, hogy kipróbálják magukat, hibázzanak, majd tanuljanak belőle.

Nagyszülőként különleges szerepünk van ebben a folyamatban: támogathatjuk a szülőket, segíthetjük őket abban, hogy felismerjék, mikor kell hátrébb lépniük. Ha azt látjuk, hogy a szülők túlzottan aggódnak, gyengéden rávilágíthatunk arra, hogy a világ megismerése nélkül unokáink nem tanulhatnak meg felelősséget vállalni.

 

Kik azok a helikopterszülők?

Manapság sokat hallani a "helikopterszülő" kifejezésről. Ez az a szülő, aki állandóan ott lebeg gyermeke felett, még a legkisebb nehézségeknél is közbelép. Természetesen mindenki jót akar a gyermekének, de ha egy gyereknek sosem kell megoldania a saját problémáit, hogyan tanulhatja meg, hogyan működik az élet?

Nagyszülőként sokat segíthetünk azzal, ha mesélünk a saját tapasztalatainkról. Elmondhatjuk, hogy a mi időnkben hogyan nőttünk fel, milyen hibákból tanultunk, és ez hogyan segített minket felnőttként.

 

Hogyan segíthetsz nagyszülőként?

Nagyszülőként nemcsak az unokáink, hanem a saját gyermekeink támogatáséban is kulcsszerepet játszunk. De mit tehetünk konkrétan?
 

1. Bíztassuk az unokánkat az önállóságra

Adjunk nekik lehetőséget arra, hogy kipróbálják magukat! Ha képesek megoldani egy problámát, ne siessünk előre megoldással. Inkább tegyük fel a kérdést: "Mit gondolsz, mit tehetnél ebben a helyzetben?"
 

2. Segítsünk a szülőknek elengedni az aggódást

Ha azt látjuk, hogy gyermekeink túlzottan féltik unokáinkat, finoman jelezhetjük nekik, hogy a gyerekek több erővel, kitartással rendelkeznek, mint gondolnák.
 

3. Osszuk meg saját tapasztalatainkat

Meséljük el, milyen volt a mi gyermekkorunk, hogyan tanultunk meg egyedül biciklizni vagy hogyan kényszerített rá az élet arra, hogy függetlenebbek legyünk.
 

4. Tanítsuk meg unokáinkat a kockázatok felismerésére

Nem tudjuk őket minden veszélytől megvédeni, de megtaníthatjuk nekik, hogyan ismerjék fel a kockázatokat, és hogyan kezeljék azokat.
 

Az üzenet, amit át kell adnunk

A túlzott féltés elengedése nagyszülőként is nehéz lehet. De amikor bizalmat szavazunk unokáinknak, azt üzenjük nekik: "Bízom benned. Fontos vagy nekem. Fontosabb, mint az, hogy a félelmeimet bármi áron elkerüljem!"

Ezzel segítjük őket abban, hogy magabiztosabb, bátrabb, és felelősségteljesebb felnőttek váljanak belőlük.

(x) Szponzorált tartalom