Kun Magdolna csodálatos verse visszarepít bennünket egészen gyermekkorunk karácsonyáig, ahol a kalácsillat, a titokzatos csomagok, a piros gömbök, aranyló diók hangulatos ölelésében a legszebb ajándékot mégis a megnyugtató biztonságérzet, a békés együttlét és a szeretet jelentette...

Kun Magdolna: Szívek muzsikája

Karácsonykor visszamegyek,
abba a gyermekkori házba,
ahol kalácsillattal telt
az otthon kis szobája.
S ahol sosem volt gazdagság,
és mégis kincset leltünk,
mert mi szegényen is mindig
gazdagon szerettünk.

Hisz nálunk a szeretet
kincsként ragyogott,
akkor is, ha a karácsonyág
nem roskadozott
aranypapíros szaloncukrok
édes formájától,
sem csilingelő harangocskák,
bongó játékától.

Csak néhány piros alma lógott
szépen sorban rajta,
s az a pár csillagszóró,
mely az ezüstszínű angyal-hajat
sugarakba fonta.

Odamegyek vissza,
ahol nálunk mindenki jól tudta,
a Karácsony Ünnepe
különleges csoda,
hiszen ilyenkor a szívek
érző muzsikája,
egy dallamot játszik
itt a földi síkon,
és fenn a mennyországban.

 

Fotó: Freepik