Nagyszülőként bizonyos értelemben könnyű dolgod van, hiszen megadatott, hogy ne kelljen ugyanazzal a felelősséggel és nevelési kötelezettséggel unokáznod, mint amivel gyermekeidet nevelted fel. Elég, ha a következő néhány szempontra figyelsz, és unokád imádni fogja a veled töltött perceket!

Ha nagyszülő vagy, elég a szülők játékszabályaihoz alkalmazkodnod, egyébiránt azonban az együtt töltött idő igazi önfeledt élmény lehet. Példáddal tanítgathatod, kalandokkal bővítheted az ismereteit, szereteteddel pedig nyugodtan elkényeztetheted!

 

Érdeklődj, kérdezz!

Kérdezgesd unokád saját kis dolgairól, kedvenc hobbijáról, meséiről, arról, hogy érzi magát az oviban, suliban, mihez van kedve, miről álmodozik, kik a barátai… Ha aktív részese vagy az életének, és érzi őszinte kíváncsiságod, a kettőtök közti bizalom és kötődés is erősebb lesz.

 

Játssz önfeledten!

Még ha olykor nehéz is felállni, ülj le mellé a földre, heverj le a fűbe, és éld bele magad a játékokba! Viccelődjetek, nevessetek, ábrándozzatok együtt! Semmi sem erősíti jobban a kapcsolatot és szerez maradandó emlékeket, mint a közös játék és felhőtlen szórakozás. Légy egy kicsit gyerek! A házimunka és a tennivalók megvárnak…

 

Ne féltékenykedj, ne versenyezz!

A szülőkkel és a másik nagyszülővel való rivalizálás, összehasonlítgatás nem csak értelmetlen energiapocsékolás, de tönkre is teszi a békés hangulatot, ráadásul unokád is érezni fogja az állandó feszültséget, ami szorongással töltheti el.
Legyen fesztelen és derűs a légkör, így mindig imádni fogja a veled töltött időt!

 

Légy elnéző!

Hangosak? Sokat csicseregnek? Rendetlenséget csinálnak? Sebaj! Teljesen természetes, hogy egy gyerek hangos, kérdez és csupa energia. Hát még egynél több! Abban az időben, míg ott vannak unokáid, inkább örülj a jelenlétüknek és ne a lakással foglalkozz... Addig jó, míg élet és szeretet tölti meg az otthonod...

 

Légy a cinkosa, bizalmasa!

Ez akkor a legkönnyebb, ha már a kezdetektől jelen vagy az unokád életében, de természetesen később sem lehetetlen kiépíteni a kötődést. A cinkosság persze nem azt jelenti, hogy a szülők elől együtt titkoltok el dolgokat! Sokkal inkább azt, hogy ha számon tartod az unokád dolgait, érdeklődését, élete kisebb-nagyobb történéseit, az olyan bizalmi kapcsolatot, légkört alapoz meg, melyben unokád könnyebben megnyílik és többet elárul, mesél majd magáról. 

 

Légy jófej!

Játssz velük önfeledten, érdeklődj a dolgaik iránt, sőt, adhatsz nekik különleges „kiváltságokat”: legyen egy szoba, sarok vagy asztal, ahol nem kell "viselkedni", nem kell csendben lenni vagy a tisztaságra figyelni; ahol nyugodtan festékezhetnek, rajzolhatnak a falra, vagy egy papírral beborított asztallapra… Tarthattok pl. kedvenc étel-napot vagy kívánság-délutánt... Bármi, ami még egy várva-várt pluszt ad a veled töltött időnek.

 

Taníts újat, de ne várj el szigorúan!

Mutass nekik új dolgokat, készségeket, hasznos trükköket, de ne légy szigorú. Elég, ha kipróbálják és tapasztalatokat szereznek, hiszen mindig sokkal maradandóbb és érdekesebb az, ami nem kötelező…

 

Ne legyen kedvenc unokád!

Még ha így is érzed, törekedj arra, hogy ezt soha ne mutasd ki, mert ezzel nem csak a többi unoka és közéd, de a testvérek, unokatestvérek közé is árkot ásol… Életkoruktól, nemüktől és habitusuktól függetlenül igyekezz egyforma mértékben kimutatni a szereteted.

 

Mesélj, mesélj, mesélj!

A régi családi történetek, gyerekkori emlékek (balhék, jótettek, kalandok) mesélése nem feltétlenül unalmas a gyerekek számára, sőt, lehet izgalmas és érzelmes, csak arra ügyelj, hogy közben ne a mai időket és embereket bíráld, hanem egyszerűen meséld el a „saját meséidet”. Még ha látszólag nem is figyelnek rá, ezek a történetek megmaradnak az unokák emlékezetében, a mondanivalót pedig továbbviszik a szívükben...

 

Fotó: Freepik