Ha a környezetünkben szétnézünk, megállapíthatjuk hogy nem is annyira ritka, ha egy nagyszülőnek kedvenc unokája van. De vajon miért lehetséges ez? Hogyan érinti az unokákat, ha kivételeznek velük? És ha már előfordul, akkor mi lehet a megoldás? A nagyszülő és az unokája közötti kapcsolat egy csodálatos, semmihez sem fogható érzés. De mi a helyzet akkor, ha a nagymamának vagy a nagypapának több unokája között egy kivételezett kedvence akad? Hogyan viselkedjen a szülő, ha a nagyszülő szemmel láthatóan egyik unokáját jobban szereti?

A 32 éves Anikó arra panaszkodik, hogy amikor a nagyszülőkhöz látogatnak, akkor a három gyermeke közül az egyikre mindig több figyelem jut. A legegyértelműbb jele ennek az volt, amikor karácsonykor a nagylánya egy gyönyörű, méregdrága biciklit kapott, míg a kisebb fiúk csak egy-egy kis csomag legót.

Ha az egyik unoka háttérbe szorul, akkor az a szülőt is bántja
- Itt nem csupán az ajándékok különböző értékéről van szó, hanem igenis arról a nyilvánvaló figyelmetlenésgről, amit a nagyszülők a másik két unoka iránt tanúsítanak - fakad ki csalódottan Anikó, a három gyermekes édesanya.

- A szüleim nagyon sokat foglalkoznak a legnagyobb gyerekemmel, Julcsival, aki sokat alszik náluk, és Julcsikát gyakran magukkal is viszik kirándulni. A 3 és 5 éves fiaimat viszont soha nem kérdezik meg, hogy szívesen velük tartanának-e. Látom a fiúkon, hogy milyen csalódottak. Egy alkalommal, amikor belenéztem a konyhában logó falinaptárukba, feltűnt, hogy Julcsi szülinapja be van karikázva. Kíváncsian lapoztam a fiúk szülinapjához, és láttam, hogy be sincs írva oda semmi a számunkra oly kedves dátumnál, csak ennyi állt ott: "Nyugdíjas klub".

Ha a nagyszülők egy unokát jobban szeretnek, mint a többit, akkor az nem csak a gyerekeknek fájó, hanem ugyanannyira a szülőnek is. Ilyenkor régi sérelmek is felszínre kerülnek. Anikó jól emlékszik, amikor gyerekkorában a szülei őt mindig a bátyjával hasonlítgatták össze és mindig mögé sorolták. Megismétlődne a múlt? És hogyan lehet ez egyáltalán lehetséges, hogy egy nagyszülő jobban szerethesse valamelyik unokáját?



Egy tudományos tanulmány szerint a genetika a ludas
Az, hogy bizonyos unokákat nagyobb szeretetben részesítenek a nagyszülők, nem is annyira egyedi eset. Ennek kapcsán a brit Cambridge-i Egyetem kutatói egy átfogó tanulmányba fogtak, aminek érdekes eredménye született: a nagymamák leginkább fiaik lányát/lányait kedvelik a legjobban, ha több unokájuk is van.

Ez a jelenség közel sem tudatos, inkább tudattalanul működik a nagymamákban, ami a genetikának tudható be - állítják a kutatók. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de kedvenc unoka kiválasztását a nagymama génjei befolyásolják. Minél több hasonlóságot vél felfedezni a nagymama az unokájával, annál nagyobb lesz az iránta érzett szeretet.

Ha nagymamának a fiától született lánya, akkor ezzel a lányunokával a génegyezőség 31%, tehát a nagyi büszkén érzi úgy, hogy ez a lányunoka bizony ráütött. Ha a nagymamának nem csak fia, hanem még saját lánya is van, aki fiú- és lányunokákkal örvendetette meg a nagyit, nos, ott már alacsonyabb a génegyezőség, mindössze 25%. Az összes többi unoka csak ezután jön a sorban.

Attól még, hogy valaki rokon, nem magától értetődő, hogy a kapcsolatuk bensőséges lesz
A nagypapával, nagymamával hasonlatos viselkedési jegyek csak egyike annak a sok magyarázatnak, ami a kivételezést indokoltá teszi. Attól még, hogy valaki rokon, nem jelenti automatikusan azt, hogy bensőséges viszonya is lesz a másikkal. Ha a nagyszülő az unokáival csak nagy ritkán tart kapcsolatot, a hétköznapokat nem tudják közösen megélni, akkor a viszonyuk távolságtartó lesz.

És olyan is előfodul, hogy nincs egyértelmű magyarázat a kivételezésre. Hiszen lehet, hogy nagyi az unokát csak amiatt kedveli jobban, mert az csöndes és nyugodt, vagy ügyesen építőkockázik, esetleg szépen tud mondókázni. Ha a különbségtétel, az unokák közötti kivételezés nem unokatestvéreket, hanem egyenesen édestestvéreket érint, akkor az elhanyagolt gyerek azt képes nagyon megsínyleni. Ideális, ha a nagyinál ez csak egy múló időszak, és talán a következő látogatás alkalmával azzal fog többet törődni, akit a múltkor elhanyagolt.

Ha a gyerekek sértve érzik magukat, akkor a szülőknak tapintatosabbank kell lenniük
A gyerekek tökéletesen megérzik, ha kivételeznek velük - akár pozitívan, akár negatívan. Ők nem tehetnek arról, hogy nem az apuka csodálatos fekete hajkoronáját örökölték, és még azért sem hibásak, mert a nagypapa és a nagymama 100 kilométer távolságra lakik tőlük. Ők annyit fognak mindebből érzékelni, hogy: "A nagyi engem kevésbé szeret".

Főleg testvérek esetén érezhet a megbántott fél tehetetlen dühöt, haragot, amit az ebből fakadó irigység tovább tetéz. A szülőnek emiatt mindenképpen kellő körültekintéssel kell a problémára reagálnia.

Csak a tisztázó beszélgetések oldják meg a konfliktust
Ha a szülő úgy érzi, hogy a nagyszülő ésszerűtlenül viselkedik, akkor a legrosszabb, amit tehet, hogy magába fojtja az indulatait. Még akkor is, ha nehéz, ezeket a problémákat ki kell beszélni.

Helga Gürtler pszichológus azt tanácsolja, hogy ilyen esetben a szülők és a nagyszülők üljenek le egymással, és tisztázzák a kialakult konfliktushelyzetet. Ha a családtagok készen állnak arra, hogy az eltérő nézeteiket megvitassák, akkor az mindkét fél számára siker lesz. A régi sérelmek felszabadulhatnak, és a régi sebek is begyógyulhatnak.

A megoldást közösen kell megtaláltni
Még az is kiderülhet, hogy a nagymamának esze ágában nem volt kivételezni valamelyik unokával, és fel sem tűnt neki, hogy gyakrabban játszana egyik vagy másik unokájával. Számos hasonlóan egyszerű oka lehet a problémának - addig, amíg nem beszélnek erről a szülők és nagyszülők, közös megoldás sem tud születni. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy az unokák egyformán legyenek kezelve.

Anikó ugyanígy kereste a lehetőséget, hogy tisztázhassa az észrevételeit a nagyszülőkkel:

- A naptár volt az utolsó csepp a pohárban. Amikor anyukámnak ezt elsoroltam, akkor kibukott belőle, hogy mindez azért van, mert a két fiam mást sem csinál, csak állandóan lármázik és rendetlenkedik. Végül kompromisszumos megoldásként abban maradtunk, hogy a nagyobbik fiam a kisebbik nélkül szintén ott alhat náluk hétvégenként, sőt, azt is megígérték, hogy jobban fognak ezentúl vigyázni arra, hogy a gyerekeket egyformán kezeljék.

Ha a nagyszülők nem lennének ennyire belátóak, mint Anikó szülei, akkor csak egy lehetősége marad a szülőnek: a lehető legkevesebb elvárást támassza a nagyszülőkkel szemben, és a találkozásokat a minimálisra csökkentse.

Megakadályozni ugyanakkor a nagyszülő-unoka kapcsolatot nem szabad, mert attól a gyerekek fognak sérülni. Idővel amúgy is minden megolváltozik magától, és még az is lehet, hogy egy idő után a kis vadócot jobban fogják kedvelni a nagyszülők, mint a magába fordult kamaszlányt.

És ne feledjük, a másik nagyszülőpár még mindig ott lesz a szülőknek.

Fotó: Rawpixel
Forrás: liliput-lounge.de