Miként éli meg egy kisgyermek, ha testvérkéje születik? Hogyan igyekszik feldogozni magában, hogy a kistestvérével ezentúl osztozkodnia kell? - erről szól Lipták Ildikó kortárs író novellája. A testvéri szeretet kibontakozását boncolgató rövid történetet ajánljuk minden nagyszülőknek, szülőnek és óvodás nagytestvérnek.

Lipták Ildikó – Homokvár

Én nem szeretem a testvéremet. Ezt persze a világon senkinek sem mondanám el, mert a nagymamám így is folyton azt mondja rólam: én nem tudom, mitől lett ilyen megátalkodott ez a gyerek!” Pedig én csak akkor lököm föl a húgom, amikor lerombolja, amit építek vagy ha belém csíp. Aztán, ha arrébb taszítom, épp olyan színjátékot csinál, mint amit a focisták szoktak a tévében. A nagyi meg, aki ránk vigyáz, felkapja, és összecsókolgatja, ahol csak éri. Ezt kicsit sem irigylem, de azt igen, hogy minél hangosabban bömböl, annál gyorsabban kap kockacukrot. Néha úgy képzelem, eszébe jut, hogy édességet kíván, és odasomfordál hozzám, hogy valami gonoszat csináljon, mert másképp nem tudja elmondani, hogy cukrot akar.
Amikor másfél éve hazahozták a kórházból, a nagymamám hozzánk sietett, és többször is elmondta nekem, mit nem szabad csinálni a kisgyerekekkel. Ezt most nem tudnám felsorolni, de anyukámnak később azt mesélték más anyukák a játszótérről, hogy én a többi gyereknek javasoltam, szórjanak homokot a babakocsiba, mert a kistestvérem nagyon szeretné megtanulni, hogy kell várat építeni. És állítólag nekem a nagymamám mondta, hogy mihamarabb tanítsam meg a kicsit.



Jó, hát már nem emlékszem pontosan, mit javasolt a nagyi, mert annyi, de annyi mindent mondott arról, hogy mostantól hogy kell viselkednem. Lehet, hogy ez is köztük volt. Az biztos, hogy hablatyolt valamit a tanításról: hogy én vagyok a nagyobb, és amit én tudok, az mostantól a kicsi számára példa lesz...
És én olyan homokvárat tudok építeni, ami még a legnagyobb esőzést is kibírja, és sok szobája van, és vannak alagutak, vizesárok és erkélyek meg hidak. A tetején pedig zászló lobog, amin halálfej van, mert azt nem kedvelik az öregek. De a húgom szeretni fogja, mert esténként a fülébe súgom, hogy ha holnap kicsit jobban viselkedik, egy egész szárnyat kap a váramban, amiben ő lesz a királykisasszony, de persze ehhez le kell szokni a cumiról, mert nagyon hülyén fog kinézni az erkélyen, ahogy ott áll, és várja a herceget. A végén puszit adok az arcára, de gyorsan el kell rántanom a fejem, mert el akarja kapni az orromat. Ezt többször is megcsináljuk egymás után, akár egy fél óráig is szórakoztatja ez a játék.
Amikor lefekszem az ágyamba, mindig érzem az arcomon a babaillatot. A húgomét.

Szerző: Lipták Ildikó három fiú édesanyja, színész-drámatanár, pedagógia szakos bölcsész, tanár. Szépirodalmi írásai a Liget, Szitakötő, ÚjNautilus, Kortársonline hasábjain olvashatók.
Megjelenés: A szerző engedélyével.
Fotó: Pixabay