A Madarak és fák napját minden év május 10-én ünnepeljük, az óvodákban, iskolákban a természettel, madarak és fák védelmével kapcsolatos műsorokat adnak elő a gyerekek, hogy ezáltal is elkötelezettebben védjék környezetünket, élővilágunkat. A Madarak és fák napját minden év május 10-én ünnepeljük. Ilyenkor az óvodákban, iskolákban a természettel, madarak és fák védelmével kapcsolatos műsorokat adnak elő a gyerekek, hogy ezáltal is közelebb érezzék magukhoz környezetünket, élővilágunkat.

Ezen apropóból mi is összegyűjtöttünk néhány verset, mondókát, dalt madarakról és fákról - olvassátok el az unokáddal!

25 vers, dal, mondóka a Madarak és fák napja alkalmából

1. Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska,
Komám asszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess!

2. Réce, ruca, vadliba,
jöjjenek a lagziba,
kést, kanalat hozzanak,
hogy éhen ne haljanak.
Ha jönnek, lesznek,
ha hoznak, esznek.

3. Gazdag Erzsi: Fecskenóta
Zeng a fészek
reggel óta,
felcsendült a
fecskenóta:
-Csit- csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Ittvan, itt!

Meg van még a
régi ház,
bár megkopott
rajt a máz.
Nosza, rajta!
Fecske módra
kimeszelik,
nótaszóra:
-Csit-csivit,
csit-csivit!
Itt a tavasz
Itt van, itt!

4. Valamennyit ugrik
életében a szarka,
valahányat billen
annak tarka farka,
valahány szarkának
farkatolla tarka,
oly sokáig tartson
a szerencse marka!

5. Reggel van már, ragyogó,
fütyörészik a rigó,
csirip, csirip, csicsereg,
jó reggelt, kisgyerekek!

6. Madár dal




7. Pákolitz István: Nyaktekercs
Tekerinti-csavarintja
nyakát ez a csalafinta
harkály-rokon; jól ismerem,
a neve is kedves nekem.
Nyaktekerő nyaktekeri
hernyót keres, azt szereti;
hogyha teleette magát,
nem tekeri már a nyakát.

8. Devecseri László: A sárgarigó fészke
Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.
Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába’.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.

9. Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.

10. Kányádi Sándor: Költögető
Hajnalonta engemet
gerle-galamb költöget:
jó reggelt,
jó reggelt,
mindenki már rég fölkelt.

Rá a rigó: föl bizony,
gyöngyös harmatot iszom,
hű de jó,
hű de jó,
harmaton él a rigó!

Cserépen a verebek
kenik-fenik csőrüket:
csiri-csűr,
csiri-csűr,
csak így telik meg a csűr.

De a szarka rájuk reccsen,
hogy egy kicsit csendesebben:
csöndesen,
csöndesen,
nem süket itt senki sem!

Túl a vizen valahol
kakukkmadár kakukkol,
kakukk szól,
kakukk szól,
túl a vizen valahol.

11. A cinege cipője



12. Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom
Ki kopog? Mi kopog?
- Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom,
miótavár rám ez a diófa.

Mi ragyog? Mi ragyog?
- Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.

13. Benedek Elek: Madárfiókák
Egy fészekben öt fióka
Összebújnak édesen.
Messze, messze szól a nóta:
„Mindjárt, mindjárt érkezem!”
Anyanóta, be szép nóta,
Szebb ennél már nem lehet.
Örvendez az öt fióka:
„Jer, jer!” – ez a felelet.
Jön már, jön már az anyóka,
Bogár, hernyó van elég.
Csicsereg az öt fióka:
„Ó de pompás egy ebéd.”

14. Aranyosi Ervin: Madár álom
Hiszem, a madár élete, olyan, akár egy álom.
Úgy érzem már, szabad vagyok, ha karjaim kitárom.
Csukott szemmel, ha repülök, vágyam válik valóra,
Ahogy az égben lebegek, megáll a perc, az óra.

Nagyobbnak látom a napot, érintek felhő szélet.
Ott fenn nincs gát, nincs akadály, talán könnyebb az élet.
A szél a szövetségesem, elrepít messzi tájra,
lelkem a Föld szépségeit meglesi, megcsodálja.

15. Gazdag Erzsi: Álmomban...
Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.

A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.

A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.

16. Gólya, gólya gilice



17.  Áll egy kis pont magába,
bekerítjük karikába.
Két kis zsinór lóg le róla,
nono ez még nem a gólya.
A tojása kerek, hegyes,
mindjárt itt áll a vén begyes,
hurkapálca hosszú lába,
azzal gázol a mocsárba.
Piros csőre hosszú, hegyes,
jön a gólya, mindjárt megesz! ( kész a rajz)

18. Donászy Magda : Almafa virága
Virág vagyok én is
Almafa virága
Zöld levelek közül
nézek a világba.
Jaj! Le ne tépjetek
Jaj! Le ne vágjatok!
Hadd teremjen almát
Öreg almafátok.

19. Osvát Erzsébet: A bíbic meg a gilice
Búsan biceg a bíbic,
éhes is, meg szomjas is.
Fáj a lába, fáj a szárnya,
felsebezte nádba, sásba.

Csakhamar egy gilice
Rábukkant a bíbicre.
Megetette, megitatta,
Beteg lábát borogatta.

Megtudta, hogy nincsen apja -
tüstént fiává fogadta.

20. Ne szedj fészket, nem jó lesz,
ha madár nincs, hernyó lesz,
ha hernyó lesz, nincs gyümölcs
jó kismadár, te csak költs!

21. Gyárfás Endre: Ébresztő  
Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem a
hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi hangja
messzire cseng:
-Tőzike, ibolya
ne szenderegj!
Salamonpecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az év reggel:
a kikelet!    

22. Kis kacsa fürdik



23. Osvát Erzsébet: Pattan a rügy
Tavaszt rikkant a rigó,
itt van már a gólya.
Pattan a sok rügy a fán,
mintegy varázsszóra.

Eltűnt a hó, és a föld
nagyvidáman ébred.
Bimbót bont az ibolya,
híre sincs a télnek.

Tarka szoknyát kap a rét,
zöld ruhát az erdő.
Ég kékjéről csodálja
egy kis kölyökfelhő.

Versenyez a kék cinke,
sármány, búbos banka,
hogy melyikük repül fel
a legmagasabbra.

Tarka farkú sárkány
száll, száll fel az égig,
gyerekek bámulják,
madarak kísérik.    

24. Pákozdi Gabriella: fiókaland
Öreg házból csippszacsip
gyenge kis hang hallatszik –
Talán egér? Talán légy?
Ne félj tőlem, bárki légy!
Lakóhelyed a vén szekrény?
Hisz' belepte rég a repkény!
Vagy netán a polcon élsz?
A vázába beleférsz?
Se a polc és se a szekrény,
se a váza, se a repkény,
asztalon sincs... hol lehet?
Vagy csak a szél incseleg?
Függönyt rázza, az csipog?
Vagy a dunna, mi szuszog?
De a kis hang csippszacsip
továbbra is hallatszik...
Hová lessek, hová még?
Segíts, kérlek, segíts, Ég!
Ekkor, mintegy végszóra,
benéztem a fiókba
s képzeljétek,
nem ott ült egy fióka?
Ott ülhetett, ki tudja, már mióta!
Ő csipogott, nem a szél,
tenyerembe belefér –
Adok neked vizet, férget,
s keresünk egy meleg fészket,
már ne félj!

25. Faiskola