„Tisztában vagyunk vele, hogy zavaróak... De a tömegközlekedés nem felnőtt hotel...” Június az osztálykirándulások hónapja. A járművekre felszálló osztályokat, gyerekcsoportokat látva bennünk is felsejlik a régi osztálykirándulások kedves emléke... Ám akkor sokaknak miért nincs türelme ennek velejáróihoz, az évi néhány perc vagy óra nyüzsgéshez és zsivajhoz? Vajda Péter tanár szókimondó, mégis kedves üzenetben kéri az utasok megértését.

Ezekben a hetekben sok vasúti és buszjáraton tapasztalhatnak az utasok gyerekzsivajt, kisebb-nagyobb gyermekcsoportokat, akiket fáradt és feszülten figyelő tanárok kísérnek. Ennek kapcsán fogalmazta meg nyílt levelét az a pedagógus, aki megértést és türelmet kér az utazóktól, hiszen egyrészt a tanároknak nagy munka és felelősség, hogy élményt szerezzenek a tanulóknak, a gyerekek pedig csak élvezik az utazást, és még ha mindannyian suttognának, akkor sem tudnának halkan utazni…

 

A pedagógus nyílt üzenetét teljes terjedelmében közöljük:
 

„Kérés egy pedagógustól a tömegközlekedéssel utazók felé! (Főleg MÁV-val vagy éppen Volánnal utazóknak!)
 

Elérkezett a május vége, június eleje. Ez az osztálykirándulások időszaka. Ez azt jelenti, hogy önjelölt őrült pedagógusok, 20-30-40 gyermekkel, ketten, jobb esetben hárman, megpróbálnak valahova elmenni kirándulni, a gyerekeknek élményt adni. Ennek okvetlen velejárója, hogy ezek a gyerekek utazni fognak. A mai gyerekek jelentős része pedig legfőképpen arra van szocializálva, hogy anyuautóból kipattannak az iskola előtt, majd délután anyuatóval hazamennek, illetve ha a család kirándul is, viszonylag ritka az az alkalom, hogy a tömegközlekedést használják. Ergó a pedagógusok, olyan csoportokat terelgetnek, akiknek egy jelentős része, maximum ilyenkor utazik tömegközlekedéssel. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy alakulhatnak ki feszült pillanatok.
 
Higgyék el nekem, a pedagógus amikor egy vonatra felszáll 20-30-40 gyerekkel, nem azzal kell hogy foglalkozzon, hogy az a nyamvadt vagon éppen milyen színű, helyjegyes vagy sem, hanem hogy egy kölköt se hagyjon el. Mivel a MÁV van olyan kedves és a jegyeket kiadja de helyett ehhez már nehezebben biztosít, így nyilván ezek a gyerekek, olykor olyan vonatokra szállnak amin már eleve hering party van.
Igen, tudom, hogy nagyon bosszantó, ha az "ebadta" kölkök csoportja, átmegy a helyfoglalásos IC vagonon, de ha az van leghátul, és fel kell rakni a srácokat akkor a pedagógusnak nincs mérlegelési lehetősége, mert ha már a vonaton fent van a kölök, nehezebben tűnik el. Tudom, hogy idegesítő, hogy állnak a gyerekek a vonaton mert nincs ülőhely, és így át kell rajtuk kelni ha valaki a WC-t keresi.
Tudom, hogy olykor hangosak, neveletlennek tűnnek (nyilván némelyik az is), hogy úgy tűnik mintha a pedagógus nem szólna rájuk, de amikor 30-40 kölök csak halkan beszélget egymással, már az sem csendes, pláne ha még azt is megszokják, hogy a vonat hangosan száguld, ne adj Isten unatkozik a csapat.
Tudom, idegesítő, hogy lehúzzák az ablakot, mert az utas feje huzatban van, mondjuk ő meg nem kap levegőt. Higgyék el ekkor nem az a cél, hogy szétszedjék a vonatot, csak melegük van és levegőhöz akarnak jutni. Tisztában vagyunk vele, hogy zavaróak. 
 

Higgyék el, mi mindent megpróbálunk megtenni annak érdekében, hogy a legkevesebb problémát okozzuk a diákjainkkal az utazóközönségnek. De a tömegközlekedés nem felnőtt étterem, vagy hotel, hogy ne legyenek rajta gyerekek. 
Maguk is voltak gyerekek, gondoljanak bele milyen csíntevéseik voltak annó, vagy éppen hogyan kirándultak, idézzék fel ezeket a szép emlékeket! 

De legfőképpen kérem önöket a pedagógus társadalom nevében, és a gyerekek érdekében, ebben a pár hétben amikor utaznak GYAKOROLJANAK TOLERANCIÁT! Köszönöm!”

 

 

 

Forrás: Facebook
Fotó: Freepik