A családterápiás munka során gyakori téma a szülők, nagyszülők és unokák kapcsolata. Egy jól működő kapcsolatrendszer jelentős erőforrása lehet a családnak, míg erős ellentétek esetén hatalmas feszültségforrássá tud válni mindenki számára. De hogyan is működjünk jól? Ebben segít hasznos tanácsokkal F. Csikós Szilvia mentálhigiénés szakember.
Természetesen nincsen egy biztos bevált recept, hiszen csak nézzünk szét a környezetünkben. Igazán sok jól működő család van, igazán sokféleképpen lehet családban jól élni. Ám az bizonyára segítség lehet, ha rátekintünk azokra a helyzetekre, amik segíthetnek.
Tudjuk jól (és tapasztaljuk is), hogy a Szülő-Gyermek kapcsolat minősége folyamatos változásban van. Más a kapcsolatunk az óvodás gyermekünkkel, más a kisiskolással, más a kamasszal, és a már felnőtté vált, szárnyait bontogatóval.
Változik a kapcsolatunk akkor is, amikor már nem hozzánk jön haza, s akkor is, amikor gyermeke születik a gyermekünknek, amikor nagyszülőkké válunk. Ezek mind-mind egy-egy újabb életszakasz. S bizony ezekben az életciklus váltásokban időről-időre újra kell gondolnunk és rendeznünk a kapcsolati szálainkat.
A gyermekem, míg világ a világ, a gyermekem marad. Viszont a kapcsolati szálunk minősége átalakul. Át kell alakulnia, hiszen ez életünk természetes törvényszerűsége.
Ha ellenállunk ennek a folyamatnak, és nem formálódunk mi magunk is a változással, hanem korábbi működésmódokba ragadunk bele, akkor jelentkeznek a krízisek, s a családban vagy az egyénen belül a feszültségek.
Szülőkből nagyszülőkké válunk, s mint egyik életciklus-váltás sem, ez sem egy egyszerű feladat. Kihívásokat állít elénk: hogyan is csináljuk jól, vagy legalább elég jól?
Mik a segítő tényezők, amiktől jól fog működni a Szülő-Nagyszülő kapcsolat?
1. Kölcsönösen tartsuk tiszteletben egymás határait és egymást!
2. Tisztázzuk, hogy mik azok az alapvető szabályok, amiket a nagyszülőknél is be kell tartatni a gyerekekkel. Beszéljünk a gyermekek (unokák) körüli szabályrendszerről. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát és hogy elkerüljük a felesleges konfliktust szülő és nagyszülő között.
3. Beszéljünk az étkezés, altatás, alvás és képernyőhasználat szabályairól!
4. Fontos, hogy a fenti szabályokat a gyermek szülei döntsék el. S nagyszülőként ezekhez igazodjunk. El kell, hogy fogadjuk, hogy talán a gyermekink eltérően nevelik a gyerekeiket, mint ahogyan mi neveltük őket.
5. Soha ne játsszuk a jó zsaru-rossz zsaru szereposztást. Ez nekünk sem és a gyermeknek sem jó. Azt fogadjuk el nagyszülőként, amit a gyermek szülei mondanak.
6. Ha valamely kardinális szabállyal nem értünk egyet, azt akkor beszéljük meg az unokánk szüleivel, amikor maga a gyermek nincs jelen.
7. Nagyszülőként az egyik legfontosabb feladatunk, hogy az unokánk és a szülei közötti szeretetkapcsolatot erősítsük.
8. Természetesen a mamánál és a papánál nem lesz minden ugyanúgy, mint otthon. A környezet is más, mi magunk is mások vagyunk, már életkorunkból fakadóan is. Lesznek eltérő szokások, s fontos, hogy ezt a felnőtt gyermekink is elfogadják. Mamaként és papaként már másképp szeretünk. S így van ez rendjén.
9. Tény, hogy a legtöbb esetben, amikor a nagyszülő az unokáira vigyáz, abból minden résztvevő csak kamatozik. Míg a szülő egy kis levegőhöz jut, vagy a munkáját tudja zavartalanul végezni, addig a nagyszülő és az unokája minőségi időt tölthetnek együtt. Ne feledjük el, hogy az a minőség, amit a nagyszülő tud adni az unokájának, az pótolhatatlan, és ilyet senki más nem tud. Viszont fontos, hogy a nagyszülőnek is van magánélete, vannak napi, heti, havi tervei. Nem kell, hogy mindig készenlétben álljon a nagyszülő a segítségre. Fontos, hogy nagyszülőként tudjunk nemet is mondani, nem kell a saját életünket háttérbe helyezni, és ezt a gyermekeinknek is meg kell értenie.
Talán a legfontosabb, hogy maradjon meg a kölcsönös tisztelet egymás irányába, és annak a tudomásul vétele, hogy két különböző család vagyunk már (hacsak nem közös együttélésről van szó), más szabály és szokásrendszerrel. Ha megmarad a szereteten alapuló kommunikáció egymás között, akkor jó alapot biztosítunk családi kapcsolatrendszerünknek.
Forrás: F. Csikós Szilvia mentálhigiénés szakember
Fotó: Freepik
