Drága Gyermekeim! Mikor még csak szülő voltam, gyakran szigorúnak kellett lennem, hogy az egész napos munka után ne káosz várjon otthon. Feladatokat kellett adnom nektek, hogy az estébe még beleférjen a vacsorakészítés, a fürdés, a házi feladat és a mesélés is. Bizony keményen rendet kellett tartanom, hogy este idejében eljussatok az ágyig, hiszen másnap iskola volt, kelni kellett. Tudom, sokszor mondtam nemet is. De most itt vannak az unokáim...

Higgyétek el, nem volt kedvemre való ez a rugalmatlanság és szigor, de ez volt az élet.
Most viszont már felnőttetek, és unokákkal ajándékoztatok meg, amiért hálás is vagyok a Sorsnak és Nektek, gyermekeim! De épp ezért engedjétek meg nekem, hogy egy kicsit elkényeztessem őket, kedvükre tegyek, ahányszor csak lehet - ha már veletek nem engedhettem meg ezt magamnak. 

Tudom jól, hogy most ti is úgy vagytok, mint mi annak idején: be van osztva minden percetek, nincs időtök a ráérős közös programokra, az órákig felszabadultan játszásra. Felpattantok, rohantok, ügyintéztek, dolgoztok, nemet mondtok.

És tudom, hogy ti sem örültök, hogy így van. Talán még bűntudatotok is van emiatt. Ez az élet rendje...

De úgy hiszem, Isten éppen ezért adta a nagyszülőket: hogy mindig legyen valaki, aki igazán ráér a gyerekekkel játszani, és úgy foglalkozni velük, mintha újra gyerek lenne - és nem kell közben az óráját figyelnie.

Már nem sietek, nem rohanok, ráér a portörlés is: időm és figyelmem csak az övék!

Annak idején azért is szabtam szigorú határokat, hogy megóvjalak benneteket a veszélyektől. Volt a szigorúságban és a "nem"-ekben jó adag féltés is.

Mire felnőttetek, rájöttem, hogy a gyerekek bizony sokkal rugalmasabbak, mint gondoltam, így az unokáimmal már nem az aggódás határozza meg a közös időt. A kellő gyakorlat, de már a kellő lazaság is megvan ahhoz, hogy felhőtlenül játszhassanak és szórakozzanak, ha velem vannak. És ez mindannyiunknak élmény.

Az évek tapasztalata segít ebben - csak szavazzatok bizalmat nekem!

Azért, mert egy héten egyszer tovább maradnak ébren, még nem lesznek rosszalvók. Attól, ha egy héten egyszer egész nap a játszótéren vannak, még nem nem dől össze a világ. Sőt. Kisimulva és élményekkel feltöltődve kapjátok vissza őket, én pedig szeretetemet és figyelmemet csak rájuk fordítom. 

Nincs szükségem extra ránctalanítókra, vagy az örök élet elixírjére: számomra ők a fiatalság titka! Ha velük vagyok, ragyog a lelkem: gond és baj eltűnik, a láb már nem is fáj, az esti álmosság is elszáll...hiszen bírni kell a „még egy mesét”!

Ők a boldogság számomra, és ők is boldogok, ha nálam vannak. Rengeteg csodás emlékük lesz, melyből később töltekezhetnek majd.

Nem „mindent megengedek” - Hagyom őket felfedezni, szabadon játszani, élményeket gyűjteni.

Nem „mindent megengedek” - Magamnak engedem meg, hogy elengedjem a tennivalókat és csak élvezzem a velük töltött időt!

Nem „mindent megengedek” – Csak igyekszem minél több szeretettel és tartalommal megtölteni a rendelkezésünkre álló közös időt.

És nem csak azért, mert szeretem az unokáimat. Hanem mert a szüleiket is.

 

Fotó: Freepik