Emlékezzünk...vagy öleljük magunkhoz a lehetőséget, hogy még hazatérhetünk a szülői házba. Mert soha sehol nem találunk ahhoz foghatót, mint az otthon, ahol felnőttünk.

 

"Az otthon az a ház, ahová bármikor hívás nélkül is betérhetsz, mégis mindig örömmel fogadnak.

Ahol bátran kinyithatod az ajtót és félelem nélkül beléphetsz. Ahol önmagad lehetsz minden pillanatban. Ahol már csupán az illatok és az energiák is a megszokott békét, otthonosságot és szeretetet sugározzák, és a szeretet megelőzi a szavakat vagy érintést. 

Az otthon az a ház, mely az ártatlan és gondtalan gyermekkorra emlékeztet - a biztonságra és stabilitásra, melyet csak otthon éreztél.

Az otthon az a ház, melynek tekintete van. A legkedvesebb tekintet, amit oly régóta ismersz, és mely mindig rád vár. A ház, ahol a jelenléted derű, a tekinteted áldás, ahol egyetlen szavad és mosolyod számít. Ahol mindig várnak, s ha távol maradsz, meghasadnak a szívek.

Az otthon az asztal, ahol mindig van egy hely a tányérodnak, de nincs helye a hazugságnak, képmutatásnak, sem távolságtartásnak. Az asztal, ahol a szeretet az élet, és az étel a szeretet.

Az otthon az, ahol ölelő kar, nyitott tekintet, figyelmes csend és feltétlen szeretet vár. 
A legszerencsésebbek pedig azok, akiket még vár egy ilyen otthon."

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik