Milyen gyógyulási esélyei vannak ma a daganatos betegnek? Van-e mellékhatása a célzott terápiának, illetve hoz-e végérvényes gyógyulást? Klinikai onkológus szakértőnk véleménye, aki 40 éven át végezte daganatos megbetegedésekben szenvedő betegek gyógyszeres terápiáját. Milyen gyógyulási esélyei vannak ma a daganatos betegnek? Van-e mellékhatása a célzott terápiának, illetve hoz-e végérvényes gyógyulást? Klinikai onkológus szakértőnk véleménye, aki 40 éven át végezte daganatos megbetegedésekben szenvedő betegek gyógyszeres terápiáját - Prof. dr. Szántó János írása.

A rák, egészen az I. világháborúig meglehetősen ritka megbetegedés volt. E furcsa statisztikai adat annak lehetett a következménye, hogy:
1. a ritkaság miatt nem is gondoltak rá,
2. a potenciálisan megbetegedők egyéb betegségben a rák kifejlődéséig meghaltak (például pestis, TBC, fel nem ismert egyéb bajok),
3. megközelítően sem álltak rendelkezésre megfelelő diagnosztikai módszerek sem a klinikumban (még élő betegek), sem patológiai vonatkozásban (szövettan élő betegből eltávolított anyag vagy elhunytak)
4. nem rutinszerűen végeztek boncolást - megjegyzem most sem, és ennek több oka is van: orvoshiány, családi kérések, orvosi félelmek a jogi következményektől, stb.

A daganatos betegek életkilátásai egyre jobbak
Statisztikák szerint még 50-60 évvel ezelőtt is a rákban megbetegedettek közel 100%-a halt bele betegségébe. Az 1950-es, 1960-as években az érintettek mintegy 70-85%-a halt meg daganatos kórképben - javuló műtéti technikák, fejlődő besugárzások, kezdeti citotoxikus/sejtnövekedést gátló gyógyszerek alkalmazása vezetett el ide. A nyolcvanas évektől már a kezeltek életminőségével is foglalkoztak.

A kilencvenes évektől az immunterápiák, majd a célterápiák jelentek meg a klinikai ellátásban. Az utóbbi évtizedben alkalmazott monoklonális antitest terápia, az úgynevezett célzott kezelések (sejtosztódás gátlása elméletileg csak a célban, a daganatsejteken valósul meg - ez persze a gyakorlatban egyáltalán nem igazolódott be), a folyamatosan fejlődő kiegészítő antifungális (gombásodás elleni), antibiotikus kezelések, a sugártechnikai, műtét-technikai eredmények elvezettek oda, hogy a tumoros betegek életkilátása egyre közelebb kerül a cukorbetegek gyógyhajlamához, és elmondható, hogy az iparilag fejlett országokban már nem 5 éves, hanem 10 éves 60% körüli túléléseket regisztrálhatunk a daganatban szenvedő betegeknél is.

Gyógyszeres terápia éveken keresztül
Empátiával rendelkező klinikai onkológusként, aki több mint negyven éven keresztül a daganatban szenvedők gyógyszeres terápiáját végezte, még a következőket hegyezném meg: ha az ember betegét (márpedig a tumoros beteg krónikus eset) sok éven át kezeli, mindig újabb és újabb gyógyszerekkel, ritkábban visszatérve az eredeti ellátási formákra, végül eljuthat oda, hogy a mindenáron adott gyógyszeres terápiával már nem tud eredményt elérni. Ez az a végül is lehetetlen helyzet, mikor a betegét évek óta lelkesen kezelő orvos megfogalmazza, esetleg kimondja, hogy "nem megy tovább", a beteg pedig megkérdezi "akkor én már meg fogok halni?".

A helyzet tényleg lehetetlen, sakknyelven patt. Ilyenkor semmi, de semmit nem lehet mondani. Az orvos ott áll, ül betege mellett, és mindkét fél hallgat. A hallgatásban, a meditációban is van pozitív töltés, de ez a kíncsend nem az a csend. Ilyenkor az orvos arra vár, hogy hátha történik valami, ami váratlan, furcsa, akár nem is odaillő.  

Célzott terápia daganatos betegeknél
Manapság a kissé kiművelt beteg esetleg különböző ajánlásokra hivatkozik. A klinikai onkológia agyonszabályozott, statisztikai iránymutatókra, úgynevezett guideline-okra hivatkozik. A guideline, amely bizonyos vonatkozásokban még bírósági felmentésekre is lehetőséget ad, nem szentírás azonban. Nagy statisztikákon alapul, de sosem veszi (nem is veheti) figyelembe az adott beteget. Nem konsziderálja a beteg állapotát, nem fókuszálhat a kísérő betegségekre, az esetleges családi vonatkozásokra, az előzetesen már alkalmazott kezelésekre. És talán ide kívánkozik a már nagyrészt terminális állapotba jutott betegek, laikus hozzátartozóik által felvetett célzott terápia kérdése. (Sajnos ebben a kérdéskörben is fontos meghatározó a pénz!).

Ezen gyógyszerek havi költsége 600 ezer -1,4 millió forint. Ha a kezeltek átlagosan 10-12 hónapon át kapnák a terápiát, és mondjuk a világon durván évi 1-5 millió rákos beteg kapná, akkor érthető, hogy nincs az a költségvetés, mely ezt a terhet könnyítheti. Az USA-ban mostanában felvetett financiális mellékhatás éppen erre a kérdéskörre vonatkozik. Célzott terápiáról elmondható, hogy a szer jó, csak drága. Akkor meg ki kapja? Ha ezen terápiának nem lenne mellékhatása, és a beteget meggyógyítja, humanisztikus meggondolásból a kérdés nem kérdés, igenis adjuk! De komoly mellékhatások jelentkezhetnek, és végérvényes gyógyulásról nem tehetünk említést. De kellő tudással, körültekintéssel igenis helye van e kezelési módozatnak.

Szerző: Prof. dr. Szántó János
Fotó: Pixabay