A nagyszülők, nagymamák által közvetített értékek, világlátás, a velük megélt pótolhatatlan napok, évek különleges helyet foglalnak el a szívünkben, és a szép emlékekhez szívesen nyúlunk vissza felnőttkorunkban is, hogy kissé elidőzhessünk a régi világ boldog atmoszférájában. Olvasónk visszaemlékezése sokak lelkében ébreszt majd meghitt érzéseket.

"Legszebb gyerekkori emlékeim a nagymamámhoz kötődnek. A szüleimmel is szép volt a gyermekkorom, de amit a nagyinál átélhettem, a mai napig átmelengeti a szívem. Gyakran vissza-visszatérek ezekhez az emlékekhez. Nagymamám nem csak sok vidám emléket adott nekem, de számos pozitív és fontos értéket is elültetett a szívemben.

1. A jelenlét öröme

Gyerekként nem volt tudatos az az öröm, melyet nagymamám valódi jelenléte, osztatlan, ráérős és türelmes figyelme jelentett számomra, most már azonban világosan látom, milyen fontos volt mindez. A beszélgetésben, játékokban ugyanúgy teljes lényével vett részt, mint amilyen lelkesedéssel és vidámsággal a közös sütisütéseinket levezényelte. Akárhányszor megálltam séta közben, hogy megnézzek egy kavicsot vagy lepkét, nem csupán türelmesen várt, de magyarázott, mesélt is hozzá, és az esti mesét teljes átéléssel olvasta fel. Mikor a szüleim átvittek hozzá, sosem késlekedett a kapuban elém szaladva, lelkesen fogadni, és sosem sajnálta az időt arra, hogy foghassam a kezét egészen addig, míg el nem alszom... Remélem, én is ilyen nagymama leszek egy nap...

 

2. Kiöltöztünk még a piacra is

Bár ő azt mondta, hogy ez az önmagunknak és mindenki másnak is kijáró tisztelet, nekem azonban vidám élmény volt: felvehettem a legszebb blúzom, kivasalta a rakott szoknyám, és még az ünnepi masnikat is belefonta a hajamba. Úgy érezhettem magam, mint egy királylány – pedig csak zöldségekért mentünk a piacra. Néha-néha azt is megengedte, hogy a hajcsavaróival vagy a rúzsával játsszak, és meg is mutatta, hogyan kell használni őket. Igazi nő volt, kívül-belül. Nem esett túlzásba, de a slamposság kizárt volt! Szerettem, ahogy megadtuk a módját még a legegyszerűbb dolgoknak is.

 

3. A közös étkezések valóban közösek voltak

A nagymamám komolyan vette az együtt étkezés fogalmát: gondoskodott róla, hogy mind ott üljünk az asztalnál, legalább napi 2 étkezésnél (néha a nagyobb testvéreimmel együtt voltunk nála), de nem csak prédikált, ő maga is példát mutatott: nem mászkált, nem sertepertélt evés közben. Ránk figyelt. Beszélgettünk, kérdezgetett és meghallgatta, amiket a testvéreimmel meséltünk. Nem az volt a lényeg, mit ettünk - hanem az idilli és nyugodt pillanatok!
 

4. Fodrász, barátnő, Balatonpart

Az egyik legklasszabb emlékem, hogy mindenhová magával vitt. Nem ült otthon állandóan, még akkor sem, ha a szüleim rábíztak. Olyankor is élte az életét, de örömmel osztotta meg velem életének eme izgalmas szeleteit. Magával vitt a fodrászhoz (elbűvölten néztem, ahogy hajából extra dús, illatos műalkotás kerekedik), együtt mentünk a barátnős találkozóira (rengeteg dicséretet zseblehettem be és ő is dagadt a büszkeségtől), és mivel a Balaton szerelmese volt, sokszor a Balatonhoz is levonatoztunk - csak mi ketten. Csodás emlékek!

 

5. Teapartik, délutáni kávézások

Nagyim sosem feledkezett meg a kedves ismerősökről, szomszédokról. Mindenkihez volt egy kedves szava, mindig talált időt a beszélgetésre vagy látogatásra, ha pedig hozzá jött valaki, sosem mondta, hogy nem ér rá...és valahogy még süti is mindig akadt a kamrában, amivel megkínálhatta a vendéget. Mikor kettesben voltunk, rendszeresen játszottunk tea- vagy kávédélutánt. Persze én szigorúan Maci kávéból készült kávécsodát kaptam, reszelt csokival és tejszínhabbal…no de kérem, az akkor fejedelmi italnak számított! És most is az, az emlékeimben.

 

 

6. A családi ebédek szentsége

Nagyimnak első számú küldetése volt a család összetartása. A szüleim és a keresztszüleim, unokatestvéreim mindig jelen voltak az ünnepi és hétvégi ebédeknél, és nagyszerű órákat töltöttünk együtt. Nagyi igazán tudta, hogyan legyen a háttérben úgy, hogy közben mégis ügyeljen a családi összetartásra. Kifinomult érzékkel gondoskodott arról, hogy a kötődés és egymás támogatása természetessé váljon a családban. Otthonos illatok, az összejövetelek meghitt derűje a mai napig az első helyen áll számomra is.
 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Fortepan/Bauer Sándor