A gyerekek sokszor nem értik, miért olyan nagy kincs az ő ákom-bákom rajzuk a szerető szülőknek, nagyszülőknek. Ebben a kedves történetben a nagymama erre a kérdésre nem csupán választ ad unokájának, hanem még annál is többet...

„
- Nagymama, tudod, hogy a nagyapa hazudott nekem?

- Miféle hazugságról van szó?

- Tegnap megkértem, dobja ki az összes régi rajzomat, de nem sokkal ezelőtt, amikor titokban kinyitottam a fiókját, hogy ceruzát keressek, megtaláltam mindegyiket.

- És amikor megkérdezted tőle, miért nem dobta ki a rajzaidat, mit válaszolt?

- Azt, hogy ő valóban meg akart szabadulni azoktól, de aztán egy hölgy megtalálta a szemetesben, és magával vitte, hogy eladja. Végül a nagypapa visszavásárolta az rajzaimat egy vacsorameghívásért cserébe.

- Komolyan?

- Komolyan!

- Várj csak! Talán van itt valami a zsebemben, ami hasznos lehet nekünk...

- Mi az?

- Azt hiszem, ez egy meghívó vacsorára!

- Most viccelsz? De vajon ez a nagypapa meghívója? Szóval te vagy az a hölgy… akiről a tati beszélt!

- Igazad van kincsem, a nagyapa tényleg hazudott neked: soha nem dobta ki a rajzaidat! Valójában nekem adta őket, de aztán féltékeny lett, és megkérdezte, visszakaphatja-e? Mondtam neki, ha újra akarja azokat, cserébe el kell vinnie engem vacsorázni. És aztán így is lett.

- De miért ragaszkodtok annyira a rajzaimhoz? Csúnyák is, régiek is, meg olyan egyszerűek.

- Drágaságom, mi szépnek és értékesnek találjuk őket! Minden, ami a kezedből jön, az belőled egy darab, és rendkívüli! Azok a rajzok lehet, hogy tényleg régiek már, te pedig ma idősebb vagy, de hidd el, egyáltalán nem csúnyák vagy ostobák! Egy álmokkal teli kislány van bennük, akit soha nem szabad eldobni vagy eltörölni, hanem óvni és szeretni kell! Mert ahogyan Te is látod, nem tudjuk megállítani az idő múlását, viszont továbbra is életben tarthatjuk magunkban azt a gyermeket, aki nem akarja abbahagyni az álmodozást! Aki arra kér bennünket, hogy folytassuk még a táncot akkor is, ha a testünk már azt is nehezen engedi meg, hogy járjunk! Sajnálom, hogy csalódást okozok, de ezeket a rajzokat örökre megőrizzük, és ha az idő múlásával nagyszüleid megfeledkeznek álmodozó lelkükről, csak ki kell nyitniuk azt a fiókot, hogy egy kicsit emlékezzenek rá.”

Forrás: Sabrina Ferri/Facebook
Fotó: Freepik