Nagyszülővé válni áldás és lehetőség! Azonban mikor kisbaba érkezik a családba, nem csupán bennünk változik meg valami, nem csak mi válunk többé és mássá, de némileg megváltozhatnak a kapcsolataink is...

Természetesen ahány család, annyi hozott minta és szokás, de amint unokánk születik, néhány tényező biztosan átalakul - és remélhetőleg valami még jobb válik belőle. Ehhez a kommunikáció és az empátia a kulcs, minden résztvevő részéről egyaránt.

Öreg lettem?

Mindenki másként éli meg a nagymamává válást. Van,akinek nem okoz gondot és könnyen elfogadja, ám van, akinek több időt vesz igénybe feldolgozni a tényt: nagyszülő lett. Ez is egy életciklus-váltás, ami sosem egyszerű. Sajnos ez fokozhatja a konfliktusokat a családban, ezért érdemes beszélni valakivel az érzéseinkről, ha tehetjük, akár a saját gyermekünkkel. Csupán egyetlen beszélgetés is megerősíthet bennünket. Ha azonban nehezebb a folyamat megélése, érdemes szakember segítségét kérni. Sokszor annak, akinek látszólag „nem megy” a nagyszülői szerep, valójában korának előrehaladását és az ezzel járó új szerepet nem sikerül elfogadnia, és támogatásra szorul.
 

Mindenki új szerepben

A várandósság alatt nem csak az édesanya készül fel új szerepére, de a nagyszülők is. A várakozás alatt a családtagok ráhangolódnak a jövőbeli eseményekre, újraértelmezik önmagukat, esetleg új tervekről álmodoznak, új célokat tűznek ki a gyermek jövetele kapcsán. Mindenkiben lehet szorongás, amit érdemes őszintén és kötetlenül megbeszélni. A gyermek érkezéséig van idő és lehetőség a bizalmi kapcsolatot megerősíteni, a konfliktusokat feloldani.
Nagyszülőként a gyermekünkkel való kapcsolatunk is megváltozhat, hiszen gyermekünk maga is szülővé válik, azaz mindenki egyszerre találja új szerepben magát. Engedjük el a kontrollt és egymás támaszai legyünk!

Két nagymama egy családban

Ne konkurenciaként tekintsünk a „másik” nagyira! Egyik nagyszülő sem csorbítja a másik jelentőségét a családban. Mindketten más-más mintával rendelkeznek ugyan, és ez szemléletkülönbséget okozhat.

Ha ebben a helyzetben vagyunk, tekintsünk rá előnyként, hiszen ketten még több tapasztalatot és törődést sűríthetünk a család életébe! Ne feledjük: a gyerekeink és unokáink iránt érzett szeretetünk egy közös pont, értük tenni pedig közös cél!
Ha a szülők törekednek arra, hogy lehetőség szerint egyformán bízzanak feladatot a nagymamákra, ők pedig a család igényeire fókuszálva segítenek, egyik fél számára sem válik összehasonlítási alappá vagy versennyé a közös idő.

Gondoskodunk vagy megfojtunk?

A törődés, segítség és odafigyelés távol áll attól, hogy rátelepszünk a másik életére. Nagyszülőként alkalmazkodnunk kell a szülők kéréseihez, mert ha tetszik, ha nem, már ők az életük irányítói, ők határozzák meg a nevelési elveket és szabályokat. Ne magunkból induljunk ki! Fontos megtanulnunk érezni, hol a határ, mikor van ránk szükség és mikor kell kissé visszavonulni. Abban támogassuk őket, amiben valóban szükségük van segítségre: szabadidő, házimunka, segédkezés utazásoknál stb. Ehhez persze szükséges az is, hogy a fiatal szülők egyenesen és világosan fogalmazzák meg igényeiket, érzéseiket. 

A gyerekek megérzik a feszültséget

Különösen több generáció együttélésekor telepedhet a családra feszült légkör, ha szőnyeg alá söpört problémák vagy épp az ellenkezője, állandó veszekedések zajlanak egymás közt. Már az egész picik is érzékenyen reagálnak a stresszre, ami egy idő után akár egészségügyi gondokban és viselkedési problémákban mutatkozhat meg. Ne várjuk meg ezt: tudatosan tegyünk a kapcsolatok kiegyensúlyozottságáért! A gyerekek személyiségfejlődéséhez és érzelmi biztonságához rengeteget tesz hozzá egy stabil és harmonikus kapcsolati környezet. 
 

A nagyszülő dolga a kényeztetés?

Igen és nem. Ennél fontosabb, hogy egy nagyszülő a család elveihez és életéhez alkalmazkodva, a gyermek érdekeit szem előtt tartva vegyen részt a család életében.
A kényeztető törődés számunkra inkább jelentse azt, hogy unokáinkat kérésük szerint és ráérősebben vihetjük az általuk kívánt programokra, és sok mesével, közös játékkal, apró ajándékokkal vagy kedvenc ételeikkel kényeztetjük. Az azonban már határátlépés, ha például a szülők megtiltják a főétkezés előtti édességevést, mi mégis a gyerekre kacsintunk és adunk neki egy csokit ebéd előtt. Ne a szülőkkel szemben kedvezzünk a gyereknek: találhatunk erre számtalan más módot is.
 

Ha egyszerűen muszáj közbeszólni...

Legyünk igazságosak: ennek is megvan a létjogosultsága. Ha olyan döntést hoznak a szülők, mely szerintünk semmiképp nem jó a gyereknek vagy a családnak, arról elmondhatjuk a gondolatainkat, ellenérveinket, természetesen az adott dologra koncentrálva, személyeskedés nélkül. Ám ha nem sikerül meggyőzni őket, számunkra ott a határ. Ha unokánk mellé állunk a szülőkkel szemben, azzal ártunk a családi egységnek. A gyerekkel nem éreztethetjük, hogy a szülei ellene vannak, hiszen egyrészt ezzel érzelmileg elbizonytalanítjuk, másrészt a szülők is biztosan a legjobbat akarják, még akkor is, ha mi nem értünk egyet velük.
 

Új életciklus, új feladatok!

Ebben az életszakaszban is találhatunk új, érdekes és örömteli célokat, tennivalókat. Női energiáink nem kifogynak - megsokszorozódhatnak! Hiszen azzal, hogy gyarapodott a család, már egy új életért is érdemes élni. Újabb és újabb helyzetekben adhatjuk át tapasztalatainkat és még több módon támogathatjuk szeretetünkkel családtagjainkat.

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik