Egy szerető nagymama, nagypapa kincset ér: olyan adománya az életnek, melyet meg kell becsülni. Talán azért is, mert a szülők feltétlen szeretetén túl van néhány olyan különleges érték és érzés, melyeket csak az élhet át, az tapasztalhat meg, akinek igazán jó a kapcsolata a nagyszüleivel. Néhány felnőtt unoka emlékezik vissza ezekre a csodás emlékekre.

Senki más nem érezheti át a különleges unoka-nagyszülő kötődés varázsát. A néhány, immár felnőtt unoka válasza sokat elárul arról, hogy mit is tud egy nagyszülő, amit más nem? 

 

Remekül tanítanak

„Mami úgy tudott elmagyarázni valamit, hogy biztosan megértsem. Ha a szüleimnek sem sikerült megértetnie velem valamit, jött a nagyi és más szemszögből magyarázta meg ugyanazt. Azonnal megértettem.”

 

Bölcsesség és megértés

„Mama olyan volt, mintha mindent megélt volna és ismerne a gyakorlatban. Amikor mesélt, bölcsesség és végtelen tapasztalat szólt belőle. De éppen ezért megértőbb is volt: mintha már minden érzéssel is találkozott volna, pontosan tudta, mit érzek, és tudta, mit mondjon.”

 

Türelmesebbek, mint bárki

„Hihetetlen, milyen türelmes volt a nagymamám. Sokkal türelmesebb, mint a szüleim vagy a tanáraim. Valahogy én is mindig megnyugodtam mellette. Igyekszem ilyen szülő lenni – és majd egyszer, remélem, nagyszülő...”

 

Gondoskodás magasfokon

„Utólag látom, Nagyimnak mennyire fájhatott már mindene, akkoriban mégis minden alkalommal a kedvenceimmel várt. Soha nem volt olyan, hogy ne lenne terülj asztalkám. Sosem volt fáradt vagy rest a konyhában sürgölődni, ha arról volt szó, hogy érkezem. Pláne, ha éhes voltam… Bármikor felpattant és készített valami olyan isteni finomat, amilyet azóta sem kóstolhattam...”

 

Szerénység és megelégedettség

„Nagyon szerényen éltek a papával. Mégis mindenük megvolt, ami fontos. Kemény időket éltek meg egészen gyerekkoruktól fogva, így tudták, mi az, ami valóban számít, és nem stresszeltek úgy, mint a mai emberek. Mindig elégedettek és boldogok voltak azzal, amijük volt. Mindig azt mondták: ’Szegények vagyunk, de jól élünk!’”

 

Van idejük ránk

„A nagyszüleim sosem siettek sehová, sosem idegeskedtek, és ha kérdeztem, sosem hurrogtak le. Papával órákig ráérősen játszottunk, mama pedig rengeteget olvasott nekem, mesét nézett velem vagy a kertet babráltuk. Minden figyelmük rám irányult. Talán ezért sem rosszalkodtam náluk annyit, mint otthon…”

 

Nem okoskodnak: csak érdeklődnek és meghallgatnak

„Bármit elmesélhettem a nagyiéknak! Hiába a korkülönbség, mindig érdeklődéssel hallgattak engem. Ez felszabadító volt! Nem ítélkeztek, nem akartak megváltoztatni, terelgetni, csak mosolyogva hallgattak és figyeltek rám. Úgy, mintha minden perc számítana. Ma, két kamasz szülőjeként már értem, miért...”

 

Nyugalom és béke

„Mindig jól éreztem magam, ha velük lehettem. Jó értelemben egyszerű életük, kiszámítható, békés mindennapjaik számomra biztonságérzetet adtak és megnyugtatóak voltak. Talán ez hiányzik a legjobban.”

 

Fotó: Freepik