A szolnoki kalandparkban történtek után a megrúgott gyermek édesanyja, Tóthné Nagy Judit nem volt biztos abban, hogy interjút szeretne adni, azóta mégis meggondolta magát, mert nem szeretné, hogy ehhez hasonló újból megtörténjen. Ugyanis mint fogalmazott: „ez nem egy egyszeri eset volt, és dühít, hogy ilyen előfordulhat”.

Mint arról korábban már beszámoltunk, múlt héten a szolnoki kalandparkban a gyermekekre felügyelő egyik férfi fegyelmezési céllal felrúgott, majd magára hagyott egy 7 éves kisfiút. A karateedző azóta nyilatkozatban kért bocsánatot - most pedig a gyermek édesanyja is vállalta a nyilvánosságot.

„Semmit nem tudtam az egészről. (…) Csak az egyik kislány mondta, hogy Rolival volt egy kis gond. Leguggoltam hozzá, azt kérdeztem rögtön, hogy milyen volt a tábor. Mondta, hogy jó. És kérdeztem, milyen volt Szolnokon a kalandpark - azt mondta, hogy az nem volt jó. Csak azt mondta, hogy összeveszett az egyik kisfiúval” - mesélte az anyuka az RTL Híradónak.

A következő napon még találkozott is az edzővel, sőt, már az első karateedzésre is beíratta gyermekét, mégis csak ezt követően, a rendőrség telefonhívásából és egy másik anyuka által küldött üzenetből jutott tudomására, mi is történt a kalandparkban. 

„Azt hittem, hogy ott csuklok össze, gyomorgörcs és az összes szőr állt rajtam, mert én erről semmit nem tudtam. Odahívtam Rolit, és kérdeztem, hogy mi volt, mondja el nekem. Akkor már elmondta. Ő azt hitte, hogy annyira rosszat tett, hogy ezt megérdemelte.” - meséli az édesanya könnyeivel küszködve, és Rolival kapcsolatban még megemlíti, hogy a kisfiú szenzoros, azaz érzékeny lélek, akire igen erősen hatnak az őt érő történések, és félelmekkel, szorongással küzd, melyre édesanyja folyamatosan keresi a megoldást.

Tóthné Nagy Judit nem tud róla, hogy a férfi személyesen bocsánatot kért volna gyermekétől, ahogy arról sem, az edző mire céloz azzal a mondatával, melyet nyilatkozatában írt: „minden tettemmel igyekeztem jóvá tenni a jóvátehetetlent”.

Az édesanya azt szeretné, ha a férfi a szeme láttára kérne bocsánatot kisfiától, akiben így talán biztosabban tudatosulna, hogy nem követett el hibát, és a felnőttek tetteiért nem ő viseli a felelősséget.