Skolik Ágnes: Örök tánc
Szigorú szél szava sziszegve száll,
Riadtan rebben egy kismadár.
Felhő fut félénk fiai után,
Napocska szomorú: eltűnt a nyár.
Bánatos béka a barna avarban,
Göcsörtös gomba kalapja koppan.
Hangtalan hullik a hársfalevél,
Napocska megriad: nincs menedék.
Levélre levél libben a földre,
Hófehér hópihe hull a levélre.
Pihe-puha paplan borul a tájra,
Napocska kacsint: a tavaszt várja.
Csillagfény csillog, roppan a hó,
Mély álmot alszik sok erdőlakó.
Éhesen éber az éji bagoly,
Rőt vörös árnyként egy róka oson.
Fázósan felkél a télvégi nap,
Ragyognak rögtön a napsugarak.
Nevetve nézik a néma telet,
Napocska nevet: már tavasz lehet...
Hó alól hóvirág bújik elő,
Álmosan ásít a téltemető.
Eltűnik, elillan, olvad a hó,
Napocska boldog: ez mind csuda jó!
Lepke ellibben, levélre száll,
mohó méhecskét vár a virág.
Őzsuta őrzi a kis őzgidát,
Napocska nézi: ez tavasz már.
Éled és énekel mind, aki él,
Táncol és tündököl sok fura lény.
Szép színek szaladnak most szanaszét,
Napocska hallja a tavasz-zenét!
Forrás: Skolik Ágnes: A csodatermő fa (Underground Kiadó - magánkiadás)
Fotó: Pixabay