Gyakori tapasztalat, hogy a fiatal szülők hiába próbálják megértetni a nagyszülőkkel a gyerek furcsa, irritáló viselkedésének valódi okát (például ADHD), a nagyszülők mégis máshol keresik az okokat. Például azt gondolják magukban, hogy az anyuka "nem nevelte meg időben" a gyereket, vagy "túlságosan minden rá lett hagyva", esetleg "én megmondtam, hogy egy-két pofon nem ártatott volna ennek a komisz kölöknek".
Csúnyán beszél, nem segít, dühöng az unoka - mi a teendő?
Az alábbiakban álljon itt néhány példa arra, hogy hogyan reagálhatunk nagyszülőként arra, ha egy tanulási- és figyelemzavaros kisiskolás gyerek frusztráltan viselkedik otthon, például csúnyán beszél, nem segít, vagy türelmetlenül félbehagyja a feladatát. Ha tudjuk, mi áll a viselkedése mögött, az segíthet a nyugalmunk megőrzésében, nem beszélve arról, hogy ezáltal segítünk a kisgyereknek is.
Megjegyezzük, hogy a lenti 5 gyakorlatot eredményesen lehet használni figyelemzavar és viselkedési problémától mentes kisiskolás gyerekeknél is. Nem lesz másra szükség, mint egy kis szemléletváltásra, ami bizonyára menni fog, ha az unokánkról van szó.
5 tanács, hogy rávedd kisiskolás unokádat egy feladatra
1. Ki szeretnéd kapcsolni a tévét, hogy a lefekvéshez készülődjetek. Ehelyett az unoka csak vigyorog, és ráül a távirányítóra, amikor megpróbálod elvenni tőle.
Magadban ezt gondolod:
Biztosan provokálni próbál. Szemtelenkedik. Nem tisztel.
Ezt mondod - helytelenül:
"Azonnal add ide a távirányítót, és ma holnap nincs tévézés!"
Ez zajlik le ilyenkor a gyerekben:
A hirtelen váltásokra nem tud felkészülni, amik őt meglehetősen zavarják. Gondot jelenthet az unokád számára, amikor egyik cselekvésből egy másikba kell váltani.
Így reagálj eredményesen:
“Tudom, hogy még nézni szeretnéd a tévét. Öt perccel ezelőtt figyelmeztettelek, de úgy tűnik, ez nem működik. Legközelebb az utolsó rész előtt foglak figyelmeztetni. Most itt az ideje lefeküdni. Kapcsold ki a tévét.”
2. Eleinte csendben készíti a házi feladatát, aztán hirtelen sírni kezd, és összefirkálja a lapot.
Magadban ezt gondolod:
Megint megpróbál kibújni a kötelessége alól. Szeret rendetlenkedni.
Ezt mondod - helytelenül:
"Miért bőgsz állandóan? Miért kell összetépni a lapot? Nézd meg, hogy néz ki körülötted megint minden."
Ez zajlik le ilyenkor a gyerekben:
A feladat elkészítésének időtartama frusztrálja. A figyelemzavara megnehezítheti, hogy ellenőrizze a saját munkáját, vagy hogy ne hibázzon.
Így reagálj eredményesen:
“Látom, hogy ki vagy borulva. Mi a gond? Próbáljuk meg megmenteni ezt a lapot. Aztán majd megbeszéljük, hogyan könnyíthetjük meg ezentúl a házi feladat készítést.”
3. Az asztalnál hangosan böfög többször is, miközben a többi családtag beszélget.
Magadban ezt gondolod:
Állandóan azt akarja, hogy ráfigyeljünk. Neveletlen.
Ezt mondod - helytelenül:
"Disznó vagy. Gusztustalan, amit művelsz! Hányszor megmondtam már, hogy tedd a szád elé a kezed."
Ez zajlik le ilyenkor a gyerekben:
Gondot okoz neki a beszélgetés követése. Lehet, hogy nem tudja, hogyan csatlakozzon a beszélgetéshez anélkül, hogy félbeszakítson valakit.
Így reagálj eredményesen:
“Így félbeszakítod a beszélgetést. Ha szeretnél mondani valamit, vagy el szeretnél menni, mondd azt, hogy ‘elnézést’. Ha nem tudsz szépen viselkedni, akkor el kell menned egy kicsit az asztaltól, így mi is tudunk beszélgetni.”
4. Megkéred az unokát, hogy terítsen meg. Amikor 10 perc múlva megkérdezed, miért csak a tányérok vannak az asztalon, azt feleli:” Nem terítem meg a hülye asztalt!”
Magadban ezt gondolod:
Gorombáskodik. Neveletlen. Eltanulta a csúnya beszédet másoktól.
Ezt mondod - helytelenül:
"Nem tudsz sietni? Már megint alszol? kitől tanultad azt hogy >hülye<?"
Ez zajlik le ilyenkor a gyerekben:
Nem tudja elvégezni a kért feladatot. Nyilván tudja, hogyan néz ki a megterített asztal. De ha motorikus zavarai miatt, gondja lehet a tervezés összerendezésével az agy és a test között.
Így reagálj eredményesen:
“Lehet, hogy ‘hülyeség’-nek tűnik, de meg kell teríteni az asztalt. Megmutatom neked, hogy hogyan kell, te pedig befejezed egyedül. Nem kell pontosan ugyanolyannak lennie, mint az enyémnek. Amikor majd leülünk, el fogjuk mozdítani a terítéket.”
5. Megkéred az unokád, hogy rakjon rendet szobájában fél óra alatt. Ő beviharzik a szobájába, és jól becsapja az ajtót.
Magadban ezt gondolod:
Dacol. Tiszteletlen. Nem ismeri a rendet. Nem képes szót fogadni.
Ezt mondod - helytelenül:
"Jó, akkor most büntetésből nincs tablet, majd meggondolod, hogy máskor csapkodsz-e."
Ez zajlik le ilyenkor a gyerekben:
Nem tudja, hogy hol kezdje a rendrakást. Ha a végrehajtó funkciók zavara áll fenn, nehezére esik kis lépésekre bontani egy összetett feladatot.
Így reagálj eredményesen:
“Tudom, hogy ez rettenetes, de nem csapkodhatod az ajtókat. Ha már lenyugodtál, kidolgozhatunk egy tervet, hogy rendet tarthass a szobádban. Amikor készen vagy, lefényképezzük a szobát, hogy legközelebb tudd, mit kell tenni.”
Forrás: Jelen és jövő pedagógusai Facebook csoportban megjelenő Understood.org angol nyelvű oldal eredeti cikke, valamint a moderniskola.hu adaptációja nyomán. Az Understood.org főként tanulási nehézségekkel foglalkozó cikkeket közöl.
Kép: Pixabay