Miért is olyan jó anya ölében elaludni? Mitől oly varázslatos az este, ha mindenki együtt van? Milyennek látja a kisgyermek a szüleit a hétköznapokban? Milyen szépség rejlik abban, ha van testvérünk? Ez a három csodaszép vers felidézi a mindannyiunk szívében ott rejtőző érzéseket, az otthon melegének biztonságát, és meghittségét. Olvassátok együtt, szeretetben!

Orgoványi Anikó: A Csuda család

A családom csuda család,
ezt én bátran mondhatom,
mindig zajlik itt az élet,
nincsen unalmas napom.

Anya kel a legkorábban,
olyan, mint egy varázsló,
mialatt ő szépítkezik,
reggelit is varázsol.

Apa szállít a kocsiján,
csodával ez is felér,
csúcsforgalom ellenére,
épp időben odaér.

Ki erre fut, ki meg arra,
megtesszük, mi a dolgunk,
de azért a szívünk mélyén
tudjuk, összetartozunk.

Alig várom már az estét,
mikor mind együtt vagyunk,
jókat játszunk, beszélgetünk,
és néha vitatkozunk.

Aztán persze kibékülünk,
mert aludni úgy lehet,
hogyha békesség van köztünk,
és szívünkben szeretet.

Hogyha egyszer majd felnövök,
nekem is lesz családom,
az is ilyen boldog legyen,
én már csak ezt kívánom! 

 

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

 

Benedek Elek: Testvérek

Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.

Hárman voltak, hárman
Hat puszta határban
Nem akadott párjok:
Így mondá mamájok.

Mama, ha szerette,
Nem hiába tette,
Sosem búsították,
Búban vidították.

Akármibe fogtak:
Tanultak, játszottak,
Öröm volt azt látni,
Megnézhette bárki.

Mikor nem tanultak,
Egymáshoz simultak,
S nem gondoltak másra:
Mamára, apára...
 

Fotó: Freepik