Várjuk, várjuk a tavaszt, jó lenne, ha már megérkezne. Addig is, míg többnyire a szobában töltjük az időnket, mondjunk verset! Egészen biztosan tavaszi hangulatunk lesz!
Várjuk, várjuk a tavaszt, jó lenne, ha már megérkezne. Addig is, míg többnyire a szobában töltjük az időnket, mondjunk verset! Egészen biztosan tavaszi hangulatunk lesz!
Csanádi Imre: Ibolyászó
Erdőn,
tar erdőn,
ibolya nyílik
kékellőn.
Hegy, völgy,
domboldal,
éled édes illattal.
Illattal
édessel,
szívig szerelmetessel.
Lányok
nevetnek:
ibolyászni mehetnek;
legényekre lelehetnek.
Kulcsár Ferenc: Mondóka
Sándor, József, Benedek
hoz majd meleget, eleget.
Sándor, a vándor,
télbol lépked,
lába nyomán a fű megéled.
József, a jámbor,
szellőn nyargal,
erdőn-mezőn át tavaszi dallal.
S mit tesz a bajuszos Benedek?
Zsákból meleget ereget.
Drégely László: Tavasz hívása
Sándor, József, Benedek,
Vártunk rátok eleget,
Sok volt már a télből,
Hóból, hideg szélből –
Hozzatok meleget,
Zöldellő rügyeket,
Madár dala szálljon,
Lepke táncot járjon,
Süssél nap, fényes nap,
Hozz meleget mindennap!
Vidor Miklós: Virághívogató
Ibolya, ibolya,
vén erdőnek fiatal
mosolya!
Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!
Osvát Erzsébet: Mondóka
Sándor, József, Benedek,
fagyoskodtunk eleget.
De fukarul őrzitek a meleget!
Három ravasz zsugori,
bontsátok a zsákot ki!
Fusson a hideg,
jusson a meleg:
erdőre,
mezőre,
libalegelőre,
a kiskertbe,
házba,
házunknak udvarára.
Gyertek szaporán,
hozzátok a zsákot,
bontsátok a zsákot!
Irgum-burgum-murgum,
meddig várjunk rátok?!
Osvát Erzsébet: Három cimbora
Sándor, József, Benedek
hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák
Jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag,
a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek …
Cipelik a meleget:
Sándor viszi a mezőre,
József viszi az erdőbe.
A megmaradt meleget
tóba szórja Benedek.
Rákos Sándor: Három vándor
Baktat három vándor:
Benedek, József, Sándor –
elöl megy Sándor,
Sándor után József,
József után Benedek:
ok hozzák a meleget!
Sarkady Sándor: Gólyahír
- Mi szél hozott, kisfutár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír aranyom?
- Sárgulhat a kalapom!
- Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.
Szabó Lőrinc: A szél meg a nap
Licskes-lucskos öreg bácsi,
Hujj, hujj én a szél vagyok!
Kék udvarban seprűjével
Megkergette a napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta:bujj, bujj, bujj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a napot;
megkergette,
utolérte,
jól megverte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hová tette?
Zsebre tette a napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- Elég hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál.
Pósa Lajos: Tavaszkor
Méhe mondja: Züm, züm, züm,
Teljél, teljél, kis köpüm!
Kutya mondja: Ham, ham ,ham,
Dongó ne bántsd a farkam!
Macska mondja: Mióka,
Biz a tejföl jó vóna!
Tehén mondja: Mú, mú, mú,
Szopjál, szopjál kis borjú!
Csikó mondja: Nyehehe,
Kizöldellt már a here!
Tyúk azt mondja: Kot, kot, kot,
Ide csirkék, jót kaptok!
Csirke mondja: Csip, csip, csip,
Aki fürgébb, többet csíp!
Pulyka mondja: Rut, rut, rut,
Juj, a méreg hogy elfut!
Liba mondja: Gigágá,
Pásztorleány, vigyázz rá!
Kecske mondja: Mek, mek, mek,
Nem ugrálok én kendnek!
Kacsa mondja: Tas, tas, tas,
Kis tavacskám, csak ringass!
Kis fürj mondja: Pitypalatty,
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!
Gyerek mondja: Ott kinn jobb,
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!
Zelk Zoltán: Ibolya
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
Aranyosi Ervin: Tavasztündér
Tavasztündér, Tavasztündér,
vártunk már rád, hova tűntél?
Hova tűntél, merre jártál,
vajon kire, mire vártál?
Ifjak, lányok nagyon vártak,
párra eddig nem találtak!
Hideg szívük nem gyúlt lángra,
tél nehezült a világra.
Tavasztündér, Tavasztündér,
de jó, hogy elő kerültél.
a szerelem veled éled,
ezért vártunk nagyon téged!
Fű, fa, virág szárba szökken,
a körforgás visszazökken,
indul a tánc, szól az ének,
járják ifjak, járják vének.
Tavasztündér, Tavasztündér,
hosszú volt a tovatűnt tél.
De jó most végre itt veled,
te gyönyörű szép kikelet.
Fotó: Freepik/bearfoto
