Nagymamámnak
Virágot kerestem
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm
S odaadom néked.
Nem is kivánok én
Érette egyebet
Csakhogy nagymamámat
Az Isten tartsa meg.
Iványi Mária: Nagyanyónak
Halkan, puhán
Szirom pereg
Simogatja
Öreg kezed.
Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.
Fecske Csaba: A nagymamánál
A nagymamánál jó,
csak ott jó igazán.
A nagymamának sok keze van,
de ez igaz ám!
Egyik kezével főz,
a másikkal mosogat,
a harmadikkal fejemen
egy dudort borogat.
A nagymamánál jó,
mert ott van nagyapa,
aki a mezőről tücsökszavú
estét hoz haza.
Csernay József: Nagyanyának
Azt tanultam, hogy a tavasz
Illatáért oly kedves,
Csupa játék minden tette,
Csupa öröm: gyermekes.
A forró nyár hosszú napja
A munkának ideje:
Napkeltétől napnyugtáig
Az életnek embere.
A kedves ősz, bő kezével
Áldásait osztja szét.
Magának ő mit sem tart meg
Ez adja meg örömét.
Te olyan vagy jó nagyanyám,
Mint az ősz, mely mindenét
Oda adja önzetlenül
Reánk ontja szerelmét.
A jó Isten hallgassa meg
Imádságom e napon,
Soká tartson a te élted,
Az én kedves évszakom.
Tartsa távol azt a rideg,
Megdermesztő hűs telet,
Hogy még sokszor csókolhassam
Ilyen napon kezedet.
Sík Sándor Nagymama
Ott látom ülni csipkés ablakában.
Édes sült alma-illat lengi át
A kályháról a tiszta kis szobát.
Táncol kezén öt karcsú tű vidáman.
Nagy ókulája kifelé tekint ű,
Mert a kertajtó csattan odakint:
S nekipirulva hógolyó-csatában,
(Lármás kutyuskák, egy a más nyomában),
Jönnek a lesett unokák.
Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.