Ha unokánk nálunk van, természetes módon azt szeretnénk, hogy a lehető legjobban érezze magát nálunk, hogy elkényeztethessük szeretetünkkel, és mindig örömmel jöjjön újra. De mi van akkor, ha némely témában nem értünk egyet a szülőkkel? Mivel járhat, ha a hátuk mögött, a magunk szabályai szerint foglalkozunk unokánkkal? Eláruljuk: ez a hozzáállás idővel megbosszulja magát.

„Ami a nagymama házában történik, az a nagymama házában is marad!” - Ki ne hallotta volna a mondást? Ez a fajta hozzáállás lehet kissé lázadó, és esetenként akár a szülők előtti titkolózással is járhat. Mindez szabadnak, izgalmasnak és vidámnak tűnhet, hiszen így látszólag unokánk jópofa cinkostársává válunk… Valójában azonban ezzel könnyen magunk ellen fordíthatjuk unokánk szüleit, és az eseményeket.

Fontos szem előtt tartanunk, hogy az irányítás és a szabályok meghozatala alapvetően a szülőké.

Természetesen a rugalmasság rendben van: a saját kis szertartások, kedves szokások, vidám tevékenységek, szeretettel elhalmozás beleférnek az unokánkkal közös, minőségi időtöltésbe, és általában a szülők sem emelnek kifogást ez ellen.
Sőt, a gyerekeknek kimondottan jó, ha más otthonok, családok szokásait is megtapasztalják – ugyanakkor ennek során nem mehetünk szembe a szülők alapvető kéréseivel.

 

Kerüljük

- a szülők kibeszélését, kritizálását, tekintélyük aláásását;
- a szülők kéréseinek lekicsinylését;
- az unokánk titkolózásra való buzdítását szülei előtt.

 

Jellemzően ilyen ütközőpont lehet az a szülői szabály, kérés, mely

- a gyermek táplálására és alvásidejére vonatkozik;
- egyes tevékenységek vagy egyes filmek, mesék vagy játékok tilalmát jelenti;
- bizonyos kifejezések elkerülésével kapcsolatos.

 

Unokánk nálunk töltött idejét máshogyan is egyedivé és emlékezetessé tehetjük!

Az, hogy nagyjából tartsuk a szülők által fenntartott időbeosztást, pihenőidőket és táplálkozási alapelveket, egyáltalán nem jelent tarthatatlan kötöttséget!

 

A szabályokat tiszteletben tartva is rengeteg élményt, derűs, szeretetteli emléket és értéket adhatunk át unokáinknak, csupán néhány fontos dologra ügyeljünk:

- Előzőleg kérdezzük meg a szülőket, elvihetjük-e az unokát a kinézett helyszínre, programra, és ha igen, mindent bele!

- Ha a gyereknek speciális étkezésre van szüksége, kérdezzük meg, miből süthetünk-főzhetünk neki, és készüljünk fel! Így nyugodtan elkényeztethetjük unokánkat - „problémmentes” finomságokkal!
 

- A szülőkkel való kapcsolatunkat látva unokánk családi összetartást, együttműködést tanulhat tőlünk! Mutassuk meg neki a mindennapokban, milyen egymás határainak és kéréseinek tiszteletben tartása, az egymás közti bizalom és őszinteség!
 

- Nagyjából mindig tartsuk be a kért altatási időt, pihenőidőt! Ezeket nem véletlenül kérik a szülők, hiszen lehet, hogy például ha a gyermek később kerül ágyba, akkor nem sikerül elaludnia („átlendül”), és másnap kimerült, nyűgös lesz, ami miatt akár még borulhat is a másnapi programjuk. Ugyanakkor nyugodtan legyenek saját elalváshoz kötődő, saját, „csak a nagyinál”-típusú szokásaink: mesélés, verselés, összebújás, kuckóépítés, alvás előtti kakaó...
 

- A rendszerre, azaz a megbízhatóan kiszámítható időbeosztásra mindig szüksége van a gyerekeknek - akkor is, ha nálunk vannak. Ezen belül bőven marad szabadságunk a tervezés, játék és programok terén. Éljünk vele!

 

Ne feledjük, hogy ha mi tiszteletben tartjuk unokánk szüleinek kéréseit, a tisztelet és nyitottság visszafelé is működni fog - ez pedig időt és teret biztosít számunkra ahhoz, hogy a jövőben is szívesen adják nekünk szemünk fényét.

 

Ha szuper kapcsolatot szeretnél az unokáddal úgy, hogy nem rúgod fel a szülők szabályait, akkor ez a cikkünk neked szól: Így lehet csodás kapcsolatod az unokáddal és a szüleivel - Ez a titka a legösszetartóbb családoknak

 

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik