A legrosszabb érzés a megbánás: a tudat, hogy valamin már nem változtathatunk. Tanuljunk mások hibájából, és tudatosítsuk: sosincs késő változtatni, és teljesebbé tenni a saját életünket!
Mi az igazán fontos az életben? A siker? Az elvárásoknak való megfelelés? Vagy az egyszerű, de teljességében megélt és boldog élet? Mi az az életút, ami nem jár megbánással? Egyáltalán létezik olyan ember, aki nem bánt meg semmit élete alkonyán?
A következő 14 visszaemlékezés elgondolkodtató, és rámutat, miben változtathatunk még, ha szükséges - és ha még van lehetőségünk...
„Mindig másoknak, a szüleimnek, a páromnak vagy a külvilágnak akartam megfelelni. Nem is a saját életemet éltem!”
„Sosem értékeltem az egészségem, nem tiszteltem a testem. Pedig a lelkünk »otthona« egy csoda, ajándék. Jobban kellett volna vigyáznom rá.”
„Túlságosan kritikus voltam és ítélkező, ezért túl hamar lemondtam a kapcsolataimról, anélkül, hogy kicsit is megerőltettem volna magam a megmentésük érdekében.”
„Túl merev és szigorú szülő voltam. Többet kellett volna játszanom, nevetnem,egyszerűen csak boldognak lennem a gyerekeimmel…”
„Sosem álltam ki a véleményemért. Bárcsak jobban bíztam volna magamban és bátrabb lettem volna…”
„Nem figyeltem igazán a felnőtt gyerekeimre, úgy, ahogy az nekik a legjobb. Most alig látom őket és az unokáimat...”
„Állandóan féltem, szorongtam. Pedig a félelemben leélt élet az nem is igazán élet, csak fél-élet. Sosem élveztem igazán, pedig élni maga a csoda!”
„Lemondtam a tanulmányaimról, nem jártam ki az iskolát, amit elkezdtem, pedig belefért volna az időmbe és lett volna rá energiám is. Szétforgácsoltam az időm kevésbé lényeges dolgokra.”
„Elfojtottam az érzéseimet, hogy megőrizzem a békét másokkal. Beértem egy középszerű létezéssel, ahelyett, hogy szenvedéllyel és őszintén éltem volna végig az életet.”
„Sosem tettem félre pénzt, pedig most mennyi tartalékom lenne!”
„Bárcsak ne dolgoztam volna annyit, és több figyelmet és időt töltöttem volna a szeretteimmel és azokkal a tevékenységekkel, melyek igazán boldoggá tettek.”
„Nem volt bátorságom meghozni döntéseket, pedig éreztem, hogy az lenne önazonos, mégis féltem mások megítélésétől, vagy a bizonytalantól – többnyire feleslegesen...”
„Nagyon bánom, hogy nem fordítottam a barátaimra annyi időt és erőfeszítést, amennyit megérdemeltek volna. Talán most nem lennék ilyen magányos.”
„Nem engedtem meg magamnak, hogy boldog legyek. A változástól való félelem arra késztetett, hogy mások és önmagam előtt úgy tegyek, mintha boldog lennék, pedig csak másokat szolgáltam, háttérbe szorítva a vágyaimat.”
Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik