„Nem nekik kellett volna elsőként elmenniük…” - Ha elveszítjük felnőtt gyermekünket

Nagyszülők Lapja

Családi kapcsolatok

Nagyszülők Lapja


„Nem nekik kellett volna elsőként elmenniük…” - Ha elveszítjük felnőtt gyermekünket

Nincs felfoghatatlanabb és mélyebb fájdalom, mint ha elveszítjük gyermekünket; ez pedig akkor is igaz, ha már felnőtt gyermekünket kell elengednünk. Kellie Cunningham Sipos csodálatos gondolatai nem csak mélyen együttérzőek, de kapaszkodót is adnak mindazoknak, akiknek ezzel az elképzelhetetlen veszteséggel kénytelenek együtt élni.


„Nem nekik kellett volna elsőként elmenniük, érezheted. Nem annak, akit hordoztál, járni tanítottál, akivel minden percet együtt töltöttél, míg felcseperedett. Nem annak, akinek önálló személyiséggé formálódását napról napra végigkísérted.
Nem.
 

Egy felnőtt gyermek elvesztése olyan bánat, amelyet kevesen tudnak igazán megérteni. 
A külvilág gyakran elfelejti, hogy még ha meg is öregednek a gyermekeink, akkor is a gyermekeink maradnak, s mi minden énjüket magunkban hordozzuk: a ragacsos ujjú kisgyermeket, az álmodozó, lázadó tinédzsert, és a felnőttet is, aki már a saját életét éli. 

Mikor elmennek, minden korszakot, minden énjüket gyászoljuk! Nem csupán a fizikai jelenlétüket veszítjük el. Elveszítjük a hangjukat a telefon másik végén, a „Hazaértem” SMS-eket, az álmaikat, és mindazt, amivé még válhattak volna.

Elveszítjük a jövőjüket - és a sajátunk egy darabját is.

Felnőtt gyermeket gyászolni mélységes csend, nehéz űr. 
Talán még mindig bemész dolgozni, teszed a dolgod, mosolyogsz az emberek előtt, megfőzöd a vacsorát - de a fájdalom mindig jelen van. Azon kapod magad, hogy egy soha meg nem érkező telefonhívás után nyúlsz, fényképeket lapozgatsz, vagy néha csendesen magad elé suttogod: „Hiányzol”... 

Ha ezen mész keresztül, kérlek, tudd, hogy nem vagy egyedül. 
Tudd, hogy nincs „megfelelő” gyász, nincs „elfogadható ideig tartó” gyász.

A gyásznak nincs idővonala, nincs előírt módja! A gyász egyéni, mélyen személyes folyamat. Légy hát türelmes önmagaddal!

Mondd csak ki a nevüket, mesélj róluk! Engedd meg magadnak, hogy emlékük minden egyes lélegzetvételedben tovább éljen.

Mert ugyan látható formában ők már nincsenek itt, a titeket összekapcsoló szeretet megmarad. Időtlenül, örökre.
 

/Kellie Cunningham Sipos/

 

Ha elveszítetted egy szerettedet, ez a 7 gondolat segíthet más szemszögbe helyezni a veszteséget, ezzel erőt adhat, átsegíthet a legfájdalmasabb időszakon.

Ha ismersz valakit, aki a gyász fájdalmas folyamatán megy keresztül, és a lehető legtámogatóbb módon szeretnél mellette állni a nehéz időszakban, ez az írásunk a segítségedre lehet.

 


Forrás: Facebook
Fotó: Freepik


Nagyszülők Lapja

Családi kapcsolatok

Nagyszülők Lapja


2025.05.26