A mozgás hiánya mérhető csonttömeg-vesztéssel jár. Az oszteoporózis tüneteit a mindennapos mozgás enyhíti a leghatékonyabban: a mozgékonyság megőrzése képes megálljt parancsolni a folyamatnak, ezáltal az állandó fájdalomnak és félelemnek is. A tévhittel ellentétben a már kialakult csontritkulásnál is fontos, sőt nélkülözhetetlen a rendszeres mozgás.

A csontszövetek bomlása és épülése egész életünket végigkíséri. Nagyjából 50 éves kortól azonban túlsúlyba kerül a csont leépülése, ezt pedig a nőknél a hormonális változások csak fokozzák. 
Azok, akik fiatal koruktól kezdve tudatos, egészséges életmódot folytattak, jó eséllyel kerülhetik el az időskori csontritkulást, de változtatni mindig érdemes, hiszen a csonttömeg elvesztésének folyamata lassítható!
 

A hagyományos terápia

Mint minden más betegségnél, itt is legjobb a megelőzés: a megfelelő tápanyagok bevitele (sok kalcium, foszfor, magnézium, fehérje), az egészséges és változatos táplálkozás, a napozás (a napfény az aktív D3-vitamin képződéséhez fontos, és elég napi 15 perc), valamint a fizikai aktivitás fokozása és rendszeressé tétele. 

A szokásos orvosi terápia része lehet a kalciumpótlás, egyes hormonális készítmények adása és a fájdalomcsillapítók alkalmazása. Előrehaladott esetekben a súlyosabb deformitások megelőzésére fűzőket írhat föl az orvos.
 

Hogyan hat a mozgás a csontokra?

A csontok és a rajtuk megtapadó izmok ereje szoros összefüggésben áll egymással. A mozgás izomösszehúzódás révén jön létre, amely ingerként hat a csontokra, ezáltal javítva azok vérellátását. A fizikai igénybevétel alkalmazkodásra ösztönzi a csontszerkezetet: a fokozott terhelésnek megfelelően a csonttömeg is növekszik, idővel pedig a fájdalom csökken, a terhelhetőség nő.

Szabad-e mozogni diagnosztizált oszteoporózis esetén?

Igen, sőt, kell! A félelem miatti passzivitás egy állapotrosszabbodáshoz vezető negatív spirált indít el. Legjobb, ha szakorvos vagy gyógytornász ajánl az állapotunknak leginkább megfelelő gyakorlatsort, mozgásformát. Előrehaladott oszteoporózis esetén csakis a szakember által összeállított és egyénre szabott tornát szabad gyakorolni, hogy a hibákat és a súlyos következményeket elkerüljük.

Mik a legideálisabb mozgásformák, és melyiket kerüljük?

A súlyokkal és ellenállással (gravitáció, gumiszalag) végzett gyakorlatok nagyszerűen erősítik nem csak az izmokat, de a csontokat is. Remek mozgásforma még a természetjárás, a tempós gyalogolás, a tánc, a nordic walking (a botos séta), a kínai tai chi. (Az úszás ugyan jó állóképesség javító, azonban a csontritkulás megelőzésében inkább csak kisegítő szerepet tölt be.) 
Olyan mozgásformát válasszunk, ami örömet okoz, hogy ne veszítsük kedvünket!
A gyógytorna már célzott kezelés, mely ha csoportos, a közösségi élménnyel is hozzájárul az egészség és harmónia megőrzéséhez. 
Nem javasolt a tenisz, a squash, a csoport- és labdajátékok, mint például a foci, kézilabda, valamint a küzdősportok.

A fizikai aktivitás alapszabályai

• A legkisebb aktivitás számít és hasznos: ezért minden alkalmat ragadjunk meg a mozgásra a hétköznapokban.

• Ne essünk túlzásokba, és tartsuk be a fokozatosság elvét. 

• Iktassunk be pihenőket, és csak lassan növeljük a fizikai terhelést. 

• Tartózkodjunk a csavaró, vagy hirtelen megrántó mozdulatoktól, valamint a hajolástól.
      
• Sétáljunk naponta tempósan 20-30 percet!

• Mindig figyeljünk arra, hogy a hátat egyenesen tartsuk.

• A bevásárlást, cipelést igénylő munkákat inkább kevesebb mennyiséggel és többszöri sétával intézzük!
   

 

Forrás: ogk.hu
Fotó: Freepik