Az idő elképesztően rohan: egy nap azt vesszük észre, hogy unokánk tinédzserkorba lépett. Történeteinkre csak hümmög, a telefonját bújja, és látszólag már csak a hétvégi sütizés köti hozzánk. Hogyan ne veszítsük el kamaszodó unokánkat? Miként maradhat meg felénk az érdeklődése? Ne essünk pánikba: a bensőséges kapcsolat akkor is stabil maradhat köztünk, ha unokánk kamaszkorba lép.

A nagyobb unokákkal is találhatunk vagy teremthetünk kapcsolódási pontokat, de mint minden másba, ebbe is érdemes munkát fektetni. Elsősorban alkalmazkodnunk, „illeszkednünk” kell az unokánkhoz. Az értékrendet és szeretetünket - ha más úton is, de - ezután is közvetíthetjük felé, és ez a legfontosabb.

 

1. A szeretetünket most is kimutathatjuk, csak másként. Ne zúdítsuk rá azt a rajongást, amit egy kisebb gyermek jól „elbír”: legyünk tekintettel a kamaszkor sajátosságaira. A szeretet számtalan módon kimutatható!
 

2. Fogadjuk el azt, hogy az eltávolodás természetes, és a gyerek fejlődésének része. Fogadjuk el azt is, hogy ma már egyszerűen másként működnek a dolgok, mint régen, és hogy most sem rosszabb - csak más. A cél: a generációk közti megértés.
Ez persze még a saját gyermekünkkel szemben sem mindig egyszerű, kezdjük tehát náluk: fogadjuk el az ő életvitelüket, nevelési szokásaikat. Ha a gyerekeinkkel jó kapcsolatot ápolunk, az unokáktól sem kell eltávolodnunk.
 

3. Ha nyitottak vagyunk, az igazán imponáló az unokáknak. Legyünk figyelmesek és érdeklődőek minden életszakaszukban! Valódi kíváncsiságról van szó: a tettetett érdeklődést a gyerek érezni fogja, amitől csak feszengeni fog és „bezár”. Például beszélgessünk a kedvenc filmjeiről, kérdezzük őt a technikai dolgokról, a barátairól vagy arról, mi érdekli őt, hallgassuk meg kedvenc zenéit stb.!
 

4. Ha már gyerekkorban is nyílt és megértő komunikációval fordultunk hozzá, kamaszként sem fog teljesen elzárkózni, mert tudni fogja, hogy bármivel fordulhat hozzánk.
 

5. A gyerek kamaszodása, a kapcsolat átalakulása ne legyen ok az eddigi közös programok beszüntetésére! Ragaszkodjunk a közös időhöz és szertartásokhoz, csak épp legyünk rugalmasak, és amennyire tudunk, alkalmazkodjunk az érdeklődési köreikhez. Ne szüntessük meg a közös réteskészítést, a negyedéves családi túrákat, a pénteki suli utáni hazasétálást - útbaejtve a kedvenc cukrászdát -, és a megszokott hétvégi beszélgetéseket vagy társasozást! Kiránduljunk, utazzunk, szórakozzunk együtt akkor is, ha nagyobbak az unokák! Újfajta élmények várnak bennünket - és őket is!
 

6. Ne a félelem határozza meg az érzéseinket! Ne tartsunk attól, hogy kiesünk unokánk figyelmének teréből! Tudatosítsuk magunkban, hogy ugyan most a barátai fontosabbá váltak, mélyen belül számára is a család az első, és szükségük van ránk, legfeljebb más minőségben. Amit eddig átadtunk és megtanítottunk neki, mindabban már végérvényesen ott vagyunk, vele vagyunk visszavonhatatlanul, tértől és időtől függetlenül!

Olvass tovább: Unokád a kamaszkorba lépett? - Ezeket tedd, hogy ne távolodjatok el egymástól!

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik