Nagyszülőként minden alkalommal fájó szívvel búcsúzunk unokáinktól, és alig várjuk a velük való újabb találkozást, hiszen az idő múlásával egyre inkább felértékelődik minden perc, melyet velük tölthetünk. Egy nap pedig, a felhalmozott tárgyak helyett mi más értékesebbet adhatunk át nekik - és vihetünk magunkkal mi is -, mint a közös, szeretetteli pillanatok emlékét...

Kun Magdolna - Miért is várják annyira

 

Miért is várja annyira dédelgetett unokáját a nagymama,
s miért sóhajt fel annyiszor könnyes szemmel a nagypapa?
Mert ők tudják, hogy azt az időt, mit Isten adott nékik,
odafenn az égiek már nagyon szűken mérik.
.
Ezért hát minden perc, minden óra, minden egyes nap,
amit az unokákkal eltölthetnek, nékik ajándék marad.
Ajándék mit büszkén visznek arra a hosszú-hosszú útra,
ahol a szív hálaszavát már csak a szél zúgása fújja.
.
Minden áldott lelkű nagymama, és drága nagypapa,
gyermekeit látja viszont, hőn szeretett, hőn imádott unokáiba’,
és ifjúkori erejét, mit a hosszú évek alatt rég elvesztett már,
s mit most visszahozott számára két fénylő kis szempár.

 

Fotó: Freepik