Nevelheti a nagyszülő az unokát, és ha igen, milyen mértékben? Vagy a nevelés teljes mértékig a szülő feladata és kompetenciája? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt és hogyan kommunikáljunk erről?

Ideális körülmények közt, jól kommunikáló, szeretetteli családokban a szülők és a nagyszülők meg tudják beszélni, vagy ismerik egymást eléggé ahhoz, hogy érezzék, egy-egy helyzetben kinek mi a feladata, és mi az, ami még a másik félnek is elfogadható – például a gyereknevelés terén. Nem játszmáznak, nincs „jó zsaru, rossz zsaru”, és jó esetben nincsenek konfliktusok, gördülékeny a családi dinamika.

 

Ha nem ideális a szülő-nagyszülő viszony

Ebben az esetben nem a gyereknevelés kérdése az elsődleges, hanem az alapokkal van gond: első körben a kommunikációs hiányosságokat kell pótolni; többet beszélgetni, bizalmat építeni, megnyílni egymás felé, közös programokat szervezni.

A gyereknevelés a nagyszülők részéről nem akaratlagos. A nagyszülő mindenképpen nevel, méghozzá a jelenlétével és példamutatásával. Amit a gyerek lát, hall, érez, az mind a nevelés esszenciális része. Ezen felül azonban vannak a szülők által meghatrozott alapértékek és szabályok, melyeket a nagyszülő nem hagyhat figyelmen kívül.

 

Az együttműködés titka

Az egyensúlyhoz hozzátartozik az is, hogy a szülők sem várhatják el, hogy a nagyszülők mindent pontosan úgy csináljanak, ahogy ők otthon szokták. Természetesen a nagyszülőknél is lehetnek saját szabályok, szokások, kis szertartások, nekik is megvannak a saját elveik, ami rendben is van, de ezek egyike sem ütközhet a szülőkével. (A gyerekek egyébként meglepően jól tudnak alkalmazkodni más-más családtagok vagy környezet eltérő szabályaihoz, elvárásaihoz.)

Az egymásnak jelentősen ellentmondó szabályok és elvárások a gyermekben bizonytalanságot, zavart okoznak, vagy a szülőkkel szembeni ellenállást váltanak ki. A szülők kérésének figyelmen kívül hagyása bizalmuk teljes elvesztéséhez vezethet.

 

Az alapok

Szögezzük le, hogy a fontos élethelyzetekre vonatkozó erkölcsi nézeteket és viselkedést, az átadni kívánt életfelfogást elsősorban a szülők közvetítik, és ez így van rendjén. De a nagyszülők által átadott értékek és gondolatok is pótolhatatlanul kiegészíthetik mindezt – ha az álláspontokat sikerül egymáshoz hangolni. 

Az igazán bölcs hozzáállás az, ha nem csak azon gondolkodunk, hogy „a másiknak mit kéne máshogyan csinálnia”, hanem képesek vagyunk magunkat is felülbírálni, ha kell.

 

Ezekre kell odafigyelni nagyszülőként:

1. Szokjunk hozzá és fogadjuk el, hogy gyermekünk saját útját járja a párjával – a gyereknevelésben is! 

2. Nem kell mindent jobban tudnunk! Új idők, új körülmények és nézetek: legyünk nyitottak és érdeklődőek, ez önmagában is bizalmat szül!

3. Ne az unokáinkon keresztül kompenzáljuk a rég elrontott gyereknevelési döntéseinket!

4. Tudjuk meg, mik a gyerek családjának legfontosabb szokásai, alapszabályai, melyekhez feltétlenül ragaszkodnak. Ezeket be kell tartanunk, ám az unokától is elvárni azok betartását.

5. Kényeztetni lehet, elkényeztetni nem – a kettő ugyanis nem ugyanaz. Elkényeztetés az, ha a gyerek mindent megkap, de semmit sem ad cserébe. A „mindent lehet” elve teljes tévút, hiszen lustasághoz, feleseléshez, követelőzéshez vezet.

6. Ha időt tölthetünk az unokánkkal, ne éljünk vissza a szülők bizalmával, vegyük figyelembe a kéréseiket.

A szülőknek pedig érdemes megfogadniuk ezeket a tanácsokat:

1. Építsük be bizalommal a szokásaink közé azokat a régebbi nevelési hagyományokat, elveket, melyek most is érvényesek, működőképesek és hasznosak. 

2. Ne várjuk el, hogy a nagyszülők ugyanúgy csináljanak mindent, mint mi! A rugalmasság is nagy erény.

3. Az alapvető nézeteket, szabályokat, mintát világosan és tisztelettel beszéljük meg a nagyszülőkkel, úgy, hogy közben rávilágítunk arra, hogy ez miért jó és hasznos a GYEREK szempontjából!

4. Zsarolás helyett a kompromisszum legyen a cél.

 

A közös, családi gyereknevelés ugyanis csak utolsó sorban a példabeszéd vagy szidás – sokkal inkább néhány alapszabály, és elsősorban a családtagok példamutatása és tudatos jelenléte, ennek pedig fontos eleme a családon belüli kommunikáció milyensége is.

      

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik