Nyári verseket bemutató összeállításunk folytatásában újabb gyönyörű hazai költeményeket mutatunk be. A kisebb és nagyobb gyermekre egyaránt gondoltunk, minden korosztály számára találhattok köztük megfelelőt.

Nyári verseket bemutató összeállításunk folytatásában újabb gyönyörű hazai költeményeket mutatunk be. A kisebb és nagyobb gyermekre egyaránt gondoltunk, minden korosztály számára találhattok köztük megfelelőt.

Drégely László: Nyár
Süt a nap a rétre,
Házak tetejére,
Árnya sincs a fáknak,
Tűző napon állnak.
Kutak mélye száraz,
Fenekére láthatsz,
Marhacsorda bőgve
Fekszik ottan körbe.
Délibábos égen,
Megfordított réten,
Sehol sincs egy felhő,
Árnyat szövő kendő.

Kányádi Sándor: Napsugár-hívogató
Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
mézet pergető,
búzasárga napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
búzát érlelő,
barna bőrű napsugár,
bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő,
bőrünk perzselő,
júniusi napsugár,
bújj elő!

Drégely László: Nyári tánc
Tarka réten,
fák alatt,
fiúk, lányok
játszanak.
Körbe állva,
táncot járva,
mindenkinek
víg a párja-
Velük mulat
tündér lánya,
napsugár a
koronája.

Osváth Erzsébet: Villám villan
Villám villan,
ég dörög
sivítnak
szélördögök.
És felhők zuhanyából
Záporoz a nyári zápor.

Osváth Erzsébet: Aranyszárnyú nyár
Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja
Sereg madár,
víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
- mint drágakő, zöldek -
amíg lába
fürge lába
érinti a földet.
Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.
Rózsabimbót,
hogyha bont -
a leggyönyörűbbet -
pacsirták dalolnak
tücskök hegedülnek.

Fecske Csaba: Nyári éj
Pislákol a nyári Hold,
ellobban kanóca,
messzi rétről haza, most
biceg a kabóca.
Túl a parton zsong a nád,
brácsázik a béka
Fű bajszáról hull a gyöngy:
álmok buboréka.

Kertész Éva: Nyári vihar
Szél hajlik, lengve leng
Eső koppan csengve cseng,
Nap eltűnik, villám csattan,
Itt a vihar, fuss el gyorsan.
Égi-tenger felhőcápa
Rettenetes nagy a szája,
A sok vizet csak okádja,
Megfullad a kert virága.
Részeg lett az erdő, mező
Megtépázta a jégeső.
Borzong a fa, mintha fázna.
Nocsak, elérte a nátha?
Gyors patakom kérve kérlek,
Mondd meg óceán nénédnek,
Zárja el a felhők csapját,
S küldje vissza a Napocskát.

Osváth Erzsébet: Madárijesztő
Madárijesztőnek
nincs a mezőn
dolga.
Álldogál kócosan,
magában morogva.
Azután bóbiskol
ő is egy keveset.
Ki bírná ki ezt a
rekkenő meleget?!

Olvasd el ezt is!
Nyári versek gyerekeknek - 5 nyári vers magyar költőktől »

Fotó: Freepik/bearfotos