Egy reménybeli nagyszülőnek hatalmas csalódás, sőt, gyakorlatilag gyászfolyamatot jelent, ha az élet úgy hozza, hogy nem születhet unokája. Hogyan kezeljük jól a helyzetet, és miként tehetjük túl magunkat ezen a veszteségen?

Mi, akik megéltük, hogy gyermekeink kirepültek, tudjuk, hogy ezzel kapcsolatos fájdalmunkat enyhíti a remény, hogy egy nap majd unokáinkat tarthatjuk a karunkban, és újra igazán fontosnak érezhetjük magunkat. 

Mivel a szerető gondoskodás mellett a genetikai parancs is dolgozik bennünk, alig várjuk, hogy az unokázhassunk. Ennek elmaradása gyakorlatilag gyászfolyamatként fogható fel. 

 

Hogyan reagáljunk a kialakult helyzetre?

"Mikor jön már a baba?" Ez a mondat jóformán tilos: nem, vagy csak óvatosan és ritkán érdeklődjünk a gyerekeink „5 éves tervéről”!

Arra is gondoljunk, hogy

- lányunk (menyünk) nem a mi testünkről, anyagi lehetőségeinkről dönt, hanem a sajátjáról

- nem kérhetjük számon, milyen életvitel mellett dönt, az pedig főleg nem, mit ad meg neki a sors és mit nem. 

- a mi életünk új értelmét, céljait nem neki kell biztosítania - azt nekünk magunknak kell megtalálnunk.

- a gyermekvállalás mindenkinek a létező legszemélyesebb döntése.

- nem tudhatjuk, mi áll a gyermektelenség hátterében: ha a sors rendezte így a dolgokat, az számára is veszteség, amiben mellette kell állnunk; ha pedig ő maga döntött így, akkor valószínűleg már túl van sok, számára is fájdalmas elmélkedésen. 

 

Hogyan kezeljük saját érzéseinket?

Természetes és bizonyos szempontból érthető is a dühünk, a csalódottságunk, hiszen el kell gyászolnunk a jövőképünket. Legyünk türelmesek magunkkal, mert ez is időbe telik. 
Persze beszélhetünk őszintén gyermekünknek az érzelmeinkről, sőt, javasolt is, ugyanakkor közben legyünk nyitottak az ő gondolataira is, hogy ő is nyisson felénk a beszélgetés során. 
 

Miért nem születnek gyerekek?

Ennek számos oka lehet:

- a rossz anyagi körülmények miatt sok fiatal a felsőoktatás éveiben, sőt a munkavállalás első éveiben is kénytelen még otthon lakni
- később a karrierépítésre és pénzszerzésre törekednek, ezért jó ideig még odafigyelnek a fogamzásgátlásra
- aggasztja őket a világ jelenlegi alakulása, a gazdasági problémák és a klímaváltozás (bizonytalan jövőkép)
- nem találják a megfelelő párt, sokszor még a harmincasok sem
- egyre többen döntenek tudatosan a gyerekmentes élet mellett (különböző okokból)
illetve
- meddőség, betegség is állhat a háttérben.

Unoka nélkül is lehet értelme idősebb éveinknek!

Szülői, nagyszülői szeretetenergiánkat hasznosítsuk másként! Ha a saját unokánkat nem dédelgethetjük, akkor tegyük ezt a máséval.

- találjuk ki, miként lehetnénk a felnőtt gyerekünk segítségére
- keressünk magunknak új hobbit, célt, társaságot - tehát új jövőképet
- nem csak nagyszülőként lehetünk környezete vagy a társadalom javára, pl. önkéntes munkával karitatív szervezeteknél
- foglalkozhatunk mások gyerekeivel: vállalhatunk felügyeletet, vagy lehetünk nagyszülők olyan családokban, ahol nincs (kéznél) nagyszülő
- ajánljuk fel a segítségünket, olvassunk mesét óvodásoknak, segítsünk árvaházaknak, állítsunk össze karácsonyi cipősdoboz-ajándékcsomagokat…
- vállalhatunk, örökbe fogadhatunk háziállatot is, például egy idősebb, kisebb kutyát, macskát; önkénteskedhetünk menhelyeknél is, mindig szükség van a segítő kezekre.
 

Ajándékozzuk meg magunkat minél több tartalmas, a napjainknak – és mások napjainak - értelmet adó feladattal! A szeretetet, a gondoskodást, a régi családi történeteket és meséket ezen az úton is továbbadhatjuk.

 

További, hasznos tevékenységekre vonatkozó ötletekről itt olvashatsz: 10 ötlet, hogy élménydús, szeretettel teli életed legyen nyugdíjasként is!

Ez a titka, hogy időskorban se legyél magányos

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik