Ha egy szülő nem szívesen veszi igénybe a nagyszülő segítségét, vagy ritkán hívja meg a nagymamát, nagypapát a családi eseményekre vagy csak egy-egy ebédre, sosem véletlen. Mi most azt járjuk körül, mit tehetünk annak érdekében, hogy igazán szívesen lásson bennünket a család.

A pozitív, építő és szeretetteli nagyszülő-gyermek-unoka kapcsolatrendszer valódi erőforrás a család minden tagja számára. Annak, ha egy családban nem éppen úgy működnek a dolgok, ahogy az nagykönyvben meg van írva, több kiváltó oka is lehet. 

 

Miért fordulhat elő, hogy nem látják szívesen a nagyszülőt?

A konfliktusok, feszültség vagy távolságtartás oka lehet egy, még az unokák születése előtti, megoldatlan probléma.
Az unoka érkezése is előidézhet konfliktusokat, súrlódást, elsősorban amiatt, hogy a nagyszülők saját szabályaik szerint „játszanak”, és átlépik a határokat vagy nem tartják szem előtt a szülők kéréseit. 
Az is lehetséges csupán, hogy a szülők egyszerűen kisebb szerepet szánnak a nagyszülőknek, míg a nagyszülők erről éppen ellenkezőleg gondolkodnak, és mivel másra számítottak, így ez a nézetkülönbség rossz érzéseket és feszültséget szül. 

 

Mire figyeljünk, hogy nagyszülőként mindig szívesen lásson bennünket a család?

Ha sok időt tölthetünk a családdal, az unokákkal, az csodás, és Isten ments, hogy mi magunk is szülőként viselkedjünk – az a szülő feladata. Maradjunk meg annak a különleges és pótolhatatlan közegnek, melyet a nagyszülők otthona és társasága jelent az unokáknak!

Legyenek nyugodtan saját szokásaink, szertartásaink, melyek gazdagítják és örömtelivé teszik a közös időt. Meséljünk, daloljunk, szervezzünk programokat, főzzük meg az unokák kedvencét, és beszéljünk nekik a régi idők öröméről és nehézségeiről, adjuk át a családnak tudásunkat és az általunk képviselt értékeket...
 

Ha azonban úgy érezzük, nem szívesen lát bennünket a család, vagy nem keresik a társaságunkat, talán változtatnunk kell valamin. 

Ez esetben tartsuk szem előtt a következőket:

 

1. Határok tiszteletben tartása
Ide tartozik a család időbeosztásának, szokásrendszerének figyelembevétele. A tapintat itt alapvető fontosságú. Például legyünk tekintettel arra, mikor és meddig örömteli számukra a látogatás, mik az otthoni szokásaik, mikor van alvásidejük, és főleg, hogy milyen kéréseik vannak a gyerekekkel kapcsolatban (táplálkozás, alvás, programok, kütyühasználat). 

2. Kérdések 
Kérdezzünk, kérdezzünk, kérdezzünk - már az unokák születése előtt is! Ott lehetünk-e a szüléskor, mikor mehetünk segíteni, hogyan lehetünk a segítségükre… Vihetünk-e ajándékot és mit, főzhetünk-e, mikor mehetünk át… Sose érkezzünk váratlanul, és ne akarjuk mi jobban tudni, mi a segítség számukra! Kérdezzünk – az őszinte érdeklődés bizalmat szül.

3. Óvatosan a kéretlen tanácsokkal
Ne akarjunk beleszólni a  fiatalok életébe. Mesélhetünk, sztorizhatunk, ezen keresztül is ügyesen átadhatjuk a tapasztalatainkat – de ne mondjuk meg, mit hogyan (ne) tegyenek, ne kritizáljunk. A gyereknevelés, ha tetszik, ha nem, most már az ő hatáskörük…

4. Játékszabályok betartása
Ha nem megyünk szembe a szülők szabályaival, kéréseivel, az szintén megalapozza a szülők és nagyszülők közti bizalmat, sőt, a gyerekeknek is biztonságérzetet ad. Ha a szülőknek nem kell velünk vitázniuk, sem csalódniuk bennünk, szívesen fogják az unokát is egyre több időre ránk bízni.

5. Tapintat és kedvesség
Kerüljük az iróniát, megjegyzéseket, célozgatásokat, személyeskedést. Ezekkel csak aláássuk a kapcsolatot a saját családunkkal, ennek pedig az lesz az eredménye, hogy nem szívesen töltenek velünk időt. A mi küldetésünk a szeretet összetartó erejének továbbadása a családnak.

6. Érdeklődés
Bátran és nyitottan érdeklődjünk a legfrissebb gyereknevelési, gondozási, táplálási kérdésekről, nézetekről! Ha a szülők érzik, hogy valódi érdeklődést mutatunk az életük iránt, szívesen megnyílnak majd. Nem csak mi adhatunk át tudást, de gyerekeink, sőt, unokáink is sok újat taníthatnak nekünk! Haladjunk velük együtt!

7. Egyértelmű kommunikáció
Ha valamivel nem értünk egyet, természetesen nem kell elhallgatnunk!. Megbeszélhetjük őszintén és higgadtan, de ne az unokánk előtt. Fejezzük ki az igényeinket, ne legyen feszültség abból, hogy magunkba fojtjuk saját szükségleteinket (pl. támogatás, pihenés, énidő)! De a kölcsönös tisztelet ebben az esetben is alapvető.

8. Nem verseny!
Messziről kerüljük a „ki a hunyó” hozzáállást: nem versengenünk kell a szülőkkel, hanem erősíteni a szülő-gyermek és nagyszülő-szülő kapcsolatrendszert. Senkivel nem kell megmérettetnünk, nincs jó zsaru, rossz zsaru, és a gyerekek előtt főleg nem minősíthetjük a szülőket! Ne feledjük: egymásért vagyunk! Mindez igaz a másik nagyszülőkkel (azaz a menyünk/vejünk szüleivel) való kapcsolatunkra is.
 

 

Ha kölcsönös tisztelet, szeretet és őszinte kommunikáció jellemzi a kapcsolatrendszert, mindenki számára gyümölcsöző és szeretetteli lesz a családi együttlét, remek kapcsolatot ápolhatunk gyermekünk választottjával is, és a közös időtöltések valóban élményt jelentenek majd.

 

Fotó: Freepik