Végkielégítés illeti meg a munkavállalót a munkáltató felmondása, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén, továbbá ha a munkaviszony oly módon szűnik meg, hogy az új munkáltató nem tartozik az Mt. hatálya alá.

Ki jogosult végkielégítésre?
A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a munkáltatónál meghatározott ideig fennálljon (azaz, ellentétben a korábbi szabályozással, ha a felmondás közlésekor 3 év 11,5 hónapos jogviszonnyal rendelkezik a munkavállaló, hiába lesz meg a 3 éves jogviszonya a felmondási idő tartamának hozzáadásával, nem lesz jogosult végkielégítésre).

A végkielégítés mértéke
A végkielégítés mértéke az adott munkáltatónál eltöltött munkaviszony hosszával arányosan növekszik, így
- legalább három év esetén egyhavi,
- legalább öt év esetén kéthavi,
- legalább tíz év esetén háromhavi,
- legalább tizenöt év esetén négyhavi,
- legalább húsz év esetén öthavi,
- legalább huszonöt év esetén hathavi
távolléti díj összege.

Mi számít bele a végkielégítésre jogosító időtartamba?
A régi Mt. szerint a végkielégítésre jogosító időtartamba a munkaviszony teljes hossza beletartozott, július 1. napja óta nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg.
A családok támogatása érdekében a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartamát be kell számítani. Ugyanígy a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartama is beszámítandó.
Arra tekintettel, hogy ezt a szabályt a folyamatban lévő szolgálati idő esetén is alkalmazni kell, elképzelhető, hogy nagy bonyodalmat fog okozni a jövőben egy 15-20 éves jogviszonnyal rendelkező munkavállaló esetén annak kibogozása, hogy pl. mikor, mettől meddig volt táppénzen.

Emelt összegű végkielégítés
A korábban megszokotthoz képest eltérően szabályozza az Mt. az emelt összegű végkielégítés intézményét azáltal, hogy az új szabály azt veszi figyelembe, hogy a munkavállaló a munkáltatónál hány évet töltött jogviszonyban: ha a végkielégítésre jogosult munkavállaló munkaviszonya a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg, a végkielégítés mértéke legalább 3 évi, a munkáltatónál eltöltött munkaviszony után egyhavi, legalább 10 év után kéthavi, legalább 20 év után háromhavi távolléti díj összegével emelkedik.

Kinek nem jár végkielégítés?
Továbbra sem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. Az Mt. 294.§ (1) bekezdés g) pontja határozza meg a nyugdíjas munkavállaló fogalmát.

A végkielégítésre való alanyi jog egyik leglényegesebb változása, miszerint nem jár végkielégítés a munkavállalónak, amennyiben a felmondás oka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége.

Mikor kell kifizetni a végkielégítést?
A végkielégítést a munkáltató legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól számított harmadik munkanapon köteles kifizetni. Amennyiben ennek összegét a munkáltató nem vagy hiányosan fizeti meg, attól a munkaviszony megszüntetése nem válik jogellenessé. Ilyen esetben a munkavállaló munkaügyi pert kezdeményezhet az elmaradt végkielégítés megfizetése iránt.

Összegzés
Összefoglalva elmondható, hogy az új Mt. szerint lényegében ugyanazokban az esetekben illeti meg végkielégítés a munkavállalót, mint korábban, azonban a munkavállaló hátrányára változtak a munkaviszony időtartamának beszámítására vonatkozó szabályok (így bizonyos kivételek mellett nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg), július 1. napja óta pedig nem jár végkielégítés, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége. Ha ezt az indokot a munkavállaló vitatja, igényét csak munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti.