Az ewiCare Medical Center tartós megoldást biztosít mindazoknak, akik visszatérő hasi-, illetve mellkasi folyadékgyülemük miatt rendszeres kórházi kezelésre kényszerülnek. A tartós katéter kiváltja a kórházi tartózkodásokat azáltal, hogy lehetővé teszi az ismételt otthoni folyadéklebocsátást. Alábbi beszélgetésünk két szálon halad, mivel nemcsak H. Gyula vall a katéterbeültetésnek köszönhető életminőség-javulásról, hanem lánya, H. Nóra szempontjából is bepillantást kapunk ebbe a változásba.

Önök rövid előzetes egyeztetésünk során tétovázás nélkül vállalták ezt a beszélgetést. Elmondásuk szerint ezáltal segíteni szeretnének az érintett betegeknek abban, hogy az ewiCare rendelő szolgáltatásáról tudomást szerezzenek. Ha egy ilyen indíttatás megszületik valakiben, az egy sor tapasztalat alapján történik – kedves Gyula, meséljen ezekről…

H. Gyula: Hetente kétszer-háromszor jártam kórházba hascsapolásra. Mindig időpontot kellett egyeztetni a nagy kórházi leterheltség miatt, és minden alkalommal elég sokat kellett várni. Ez nem volt túl kellemes, tudván, hogy pár nap múlva újra mennem kell, és esetleg akkor is több órát fogok ott eltölteni hasonló közérzettel. Ráadásul manapság annyi a vírus, a kórházban az emberek között megnő az esélye a megfertőződésnek. Állapotomból kiindulva egyébként is fogékonyabb vagyok arra, hogy elkapjak valamilyen betegséget.

 

Egy-egy csapolás alkalmával mennyi folyadékot távolítottak el?

H. Gyula: Ez változó volt, mert az ember ilyenkor elkezd kísérletezni. A lecsapolt mennyiség attól függött, hogy mennyi folyadékot ittam. Egyszer a főorvos asszony rájött, hogy kevés a folyadékbevitel, és kezdek kiszáradni. Egy-egy alkalommal általában 4-5 liter jött le, ha azt akartam, hogy a főorvos asszony ne csípjen kevés folyadékfogyasztáson. Egy orvos ezt látja, ha az ember száját, nyelvét, bőre színét megnézi. Ezen kívül nem túl kellemes, hogy az ember mégiscsak érez fájdalmat beavatkozáskor, hiába érzéstelenítik. Mindez számomra elég megterhelő volt, különösen annak tudatában, hogy a következő hetekben is menni kell.

 

Ezek a megterhelő körülmények késztették Önöket arra, hogy más megoldást keressenek?

H. Nóra: Igen, én kezdtem utánanézni az interneten, mert feltételeztem, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik ezzel a problémával szembesülünk, és kétkedtem abban, hogy megoldást jelent néhány naponta felkeresni a kórházat csapolásért. A netes keresgélés során találtunk rá az ewiCare rendelőre. Arra gondoltunk, hogy ha egy kicsit is könnyít édesapámon, és levesz stresszt mindkettőnk válláról, akkor érdemes megpróbálni. A döntés nagyon hamar megszületett a honlapon levő leírás és videók alapján.

H. Gyula: Amikor rátaláltunk és nézegettük, örültünk a lehetőségnek. Megkérdeztük a főorvos asszonyt is a terápiáról: javasolta, hogy próbáljuk ki, mert hallotta, hogy több embernek már megkönnyebbülést jelentett. 

 

Ezek után hogyan alakultak az események?

H. Nóra: Pont a karácsonyi szezonban történt mindez. Előtte volt édesapámnak egy nagyon kellemetlen kalandja a sürgősségi betegellátó osztályon, mert az ünnepek alatt csak oda tudtunk fordulni, az onkológiai ambulancia nem volt nyitva: „gyenge” 14 óra telt el az indulásunktól a hazaérkezésig. Mivel azokban a napokban történt a netes keresgélés és az ewiCare megtalálása is, felhívtam rendelőt, mert úgy sejtettem, hogy édesapám nem bír ki még egy olyan „kalandot”, mint amilyet a sürgősségi betegellátó osztályon megtapasztaltunk. Az ewiCare rendelő biztosított számunkra egy időpontot a két ünnep közötti időszakban.
Karácsony előtt, az onkológiai osztályon tett utolsó látogatásunkkor elmondtuk a kezelőorvosnak, hogy rátaláltunk erre a lehetőségre. Kérdeztük, hogy mit tud róla, van-e valami kontraindikációja édesapám esetében. Elmondta, hogy a saját praxisában nincs tartós katéteres betege, de tudja, hogy más onkológus kollégáinál van ilyen beteg, és jókat hallott tőlük erről a kezelésmódról. 

A cikket az alábbi linkre kattintva olvashatja tovább az ewiCare oldalán.

(x) Szponzorált tartalom