A gyászról, veszteségről nehéz beszélni, különösen, ha egy szerettünk támogatásáról van szó. Mik azok a mondatok, melyek a szomorú élethelyzetben inkább sallangosak, mint támogatóak - és hogyan segíthetünk igazán?

Ha szerettünk elveszített egy számára fontos embert, sokszor tehetetlennek érezzük magunkat és csak próbálunk valami értelmeset mondani a gyászolónak, remélve, hogy szavaink segítséget jelentenek a számára. Ám nem csak a megfelelő szavak, de néhány szívből jövő cselekedet is sokat számíthat a nehéz időszakban.

 

Hogyan segíthetsz egy gyászoló embernek?

Természetesen a legjobb támogatás mindig a csendes figyelem és a megértő jelenlét. Ugyanakkor van még néhány olyan dolog, mellyel segíthetünk a lelki teher cipelésében!

1. Személyre szabottan segítsük a gyászolót!
A "Mit segíthetek?" nem jelent túl nagy támogatást egy olyan embernek, aki azt sem tudja hirtelen, mire lenne szüksége. Egy édesanyának pl. felajánlhatjuk, hogy vigyázunk a gyermekére, míg intézi a szükséges köröket, egy idősebb embert látogassunk meg, vigyünk főtt ételt - a lényeg, hogy tegyük kicsit könnyebbé ezt a nehéz időszakot a számára.

2. Tapintatosan, őszinte szívvel fogalmazzunk!
Törekedjünk együttérzésünkről biztosítani a veszteség fájdalmával küzdő szerettünket, de mellőzzük a jól ismert, közhelyes és kissé érzéketlen vagy épp bántó frázisokat. Szívből jövő mondatokat mondjunk, például hogy magunk sem tudjuk, mit mondjunk, oly nehezen jönnek a szavak, de igazán sajnáljuk és szomorúan éljük meg mi magunk is, hogy ezt a veszteséget kell átélnie. 

3. Éreztessük vele, hogy bármikor beszélhet gyötrelmeiről, és hogy bármi, amit érez, természetes és elfogadható!
A legfontosabb, hogy érezze, nincs elvárás: nem kell „valamilyennek” (pl. erősnek) lennie, a gyászfeldolgozás során ugyanis mindenki egyéni és hullámzó érzelmeket él át. Ha a gyászoló elfogadja saját érzéseit, a gyógyulás is előbb következhet be.

 

7 mondat, amit soha ne mondj egy gyászoló embernek

1. „Milyen erős vagy!” „Hihetetlen, ahogy viseled ezt az egészet!”
A válságot átélő ember jellemzően nem arra összpontosít, hogy éppen hogyan viseli a történteket, és főleg nem célja inspirálni bárkit is. Próbálja összetartani magát és elviselni azt, amit rámért a sors. Nem is kötelessége erősnek lenni. Ha mindenképpen mondani akarunk valamit ennek kapcsán, akkor inkább ezt hangsúlyozzuk ki a számára!

2. „Most már ideje lenne továbblépni.”
Ez talán az egyik legsértőbb mondat. A gyászfolyamat teljesen egyéni, személyes folyamat. Semmi jogunk nincs meghatározni annak szakaszait vagy idővallumát.

3. „Legalább már nem szenved.”, „Ő már jobb helyen van.”
Az ilyen jellegű mondatok csak jobban felidézhetik az elhunyt szenvedéseit a gyászolóban, ráadásul nem csökkentik a veszteség súlyát és a hiányérzetet sem. Néhányan találhatnak bennük kapaszkodót, megnyugvást, de ez egyáltalán nem valószínű. Ehelyett ismerjük el a fájdalmát és álljunk a gyászoló mellett figyelmes jelenléttel. 

4. „Az élet megy tovább.”
Ez a mondat kimondottan érzéketlenül hathat. A gyászoló számára pont az az aktuális kihívás, hogy hogyan él majd együtt a rá mért veszteséggel.

5. „Tudom, mit érzel...”
Még ha át is éltünk hasonlót, akkor sem tudhatjuk, mit érez a másik. Minden gyászfolyamat egyedi és személyes. Az empátia biztosítása sokkal nagyobb segítség. Esetleg óvatosan kérdéseket is feltehetünk az elhunytról, van, akinek segít az, ha mesél róla vagy kimondhatja érzelmeit, emlékeit. 

6. „Minden okkal történik.”
A felfoghatatlan, isteni vagy sorssal kapcsolatos perspektívák nem mindenki számára nyújtanak vigasztalást, sőt, még feszültséget is szíthatnak az efféle megközelítések. A gyászoló idővel – ha magához tér az első traumából – jellemzően megleli magában saját válaszait.

7. „Gondolj a szép emlékekre!”
Ezt sem tanácsos sürgetni. Az emlékek felidézése általában akkor válik elviselhetővé, sőt, támogatóvá, mikor a gyászoló időben már kissé eltávolodott a veszteség éles fájdalmától. Mi se minősítsünk vagy soroljunk fel emlékeket, már csak azért se, mert az elhunyt és a gyászoló fél közti kapcsolatot csak ők ketten érthették igazán.

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik