A többi szerephez hasonlóan - melyeket betöltünk az életben - a nagyszülői lét is hordozhat magában kihívásokat. És honnan is ismerhetnénk meg jobban ezeket a nehézségeket, mint maguktól a nagyszülőktől? Őket kérdeztük arról, hogy számukra mi jelenti a legnagyobb kihívást.

15 nagymama és nagypapa osztotta meg velünk unokáikkal, önmagukkal vagy a nagyszülői léttel kapcsolatos legnagyobb kétségét, szomorúságát vagy aggodalmát.

 

„A távolság. Nincs rosszabb, mint az, hogy messze élünk egymástól. Minden más semmiség ehhez képest.”
 

„Tudomásul venni, hogy nem 3. szülő vagyok, és egy lépést hátra kell lépnem.”
 

„A legnehezebb, hogy úgy érzem, versenyeznem kell a másik nagyszülőkkel.”
 

„Nem vagyok olyan egészségi állapotban, hogy tudjak rájuk vigyázni, tudjunk együtt időt tölteni. És ez mélyen elszomorít.”
 

„Nehéz csendben maradni, elfogadni, hogy a szülők máshogy nevelik a gyerekeket, és hogy mi csak akkor mondjuk el a véleményünket, ha azt kifejezetten kérik.”

 

„Hogy hogyan kezeljem az unokám tiszteletlen megnyilvánulásait.”
 

„Elfogadni az új nevelési módszereket. Tény, hogy a mi módszereink működtek a mi gyerekeinknél, de a maiaknál talán a mai szülőké válik be. Nyitottnak kell lenni, vagy legalábbis nem beleszólni kéretlenül.”
 

„A menyem. Vele nem jövünk ki, és ez megmérgezi az egészet.”
 

„Tartani velük a tempót. Tele vannak energiával! Nem mutathatom, hogy fáj valamim, vagy fáradt vagyok… Mert ha mégis, akkor a szülők esetleg azt gondolják, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra.”
 

„A fiam új kapcsolata miatt már gyakorlatilag két másik nagyszülőpár is van, ez lelkileg megterhelő.”
 

„Kiskorukban nem engedték a gyerekeket túl sokat velem lenni, így most hiányzik az alap az erős kötődéshez. De próbálom behozni a lemaradást.”
 

„Alig tudom tartani velük a tempót!”
 

„A legnehezebb? Elengedni a gyermekem...aztán elég hamar váltam nagyszülővé, ami újabb felelősség, de ebben a szerepben már mértékű a beleszólásom. Meg kellett tanulnom az arányokat, és azt, hogyan engedjem el az irányítást...”
 

„A legrosszabb, hogy még évekig dolgoznom kell, és nem tudom kivenni a részem a nevelésükből, gondozásukból úgy, mint szeretném.”
 

„Egy együtt töltött hosszú hétvége után hazautazni tőlük. Az szörnyű. Olyankor megszakad a szív!”

 

„Amikor elmennek a gyermekeid”… - Megindító írás az elengedésről

Fotó: Freepik