Milyen a jó anyós? Egyáltalán létezik a köztudatban jól ismert, sablonos „anyós-meny” harc? Szerencsére vannak, akik számára nem csak álom a békés és szerető családi közeg, igaz, tesznek is érte. Levélírónk elégedett nagymamaságával, családi életével, és jó kapcsolatot ápol mind menyével, mind pedig vejével. Most elárulja a titkot: pontosabban nincs titok, csak szeretet és befektetett munka!

„Talán szerencsés vagyok, mert szeretem a menyemet és a vejemet is?

Nem hinném, hogy ez szerencse dolga: a gyermekeim választottak, ezt pedig én elfogadtam. Már késő is lenne keseregni vagy mérgelődni, hogy rosszul választanak: eddig tartott az én nevelésem, most már hagynom kell őket szabadon élni az életüket - ebbe pedig a párkapcsolataik is beletartoznak.

Ami azonban a legfontosabb: még ha nem is felhőtlen egyikük kapcsolata sem, mégis, összességében szépen élnek: a vejem pontosan úgy szereti a lányomat, ahogy az a lányomat boldoggá teszi, nekem pedig ez elég, hogy szeressem a vejem.
Nagyjából ugyanez a helyzet a fiaméknál is. 

 

A magam részéről pedig ezekre figyelek, ezeket tartom szem előtt, alapszabályként:
 

1. Segítő anyós és nagyi törekszem lenni: kérdezek, és ott és abban segítek, miben arra szükség van.

2. Mint mondtam, elfogadom a gyerekeim választását, kezdetektől nyitott szívvel állok a választottjukhoz.

3. Kellemessé varázsolom az együtt töltött időt, hogy mindig szívesen jöjjenek/fogadjanak. 

4. Nem akarom a menyem kioktatni, ”tanítani”.

5. Bármint elmondhatnak, meghallgatom őket, és diszkrét vagyok.

6. Gondoskodom róla, hogy önálló életem is legyen! Vigyázok a baráti társaságomra, túrázni, társasozni és színházba járok, varrok és sokat olvasok.

7. Együttműködő vagyok az unokáimmal kapcsolatos kéréseikben – ennek hála sok időt is tölthetek a gyerekekkel és a szüleikkel.

 

Soknak tűnik? Nem az.
Pusztán szeretet és szándék kérdése! És nyugodtan mondhatom: kifizetődik!”

 

Fotó: Freepik