Nyári estékre, pihengetős délutánokra egy kis olvasnivaló. Különösen azoknak a csemetéknek figyelmébe ajánljuk, akik nehezen tudják elképzelni, hogy ősszel már iskolába járnak! Már csak néhány nap és kezdődik az iskola. Hogy a gyerek könnyebben dolgozza fel a változást, olvasgass vele aranyos verseket az iskoláról - most mutatunk is néhányat, amiből tudtok válogatni.

11 pozitív vers iskolakezdésre leendő elsősöknek

Pataki Edit: Iskolába menni jó!
Halihó! Halihó!
Iskolába menni jó!
Táskámban már minden benn:
összes könyvem, füzetem,
korong, gyurma, hurkapálca,
színes, radír, toll, ceruza
kréta, ecset, vonalzó –
sok kincsem van, csuda jó!

Tavasszal az óvodában
daduskámtól elbúcsúztam.
Dehogy vártam szeptemberre!
Mégis eljött ma reggelre.
Szívesebben labdáznék még,
bújócskáznék, kirándulnék.

Tegnap még a játszótéren
szaladgáltam, nevetgéltem...
Ma meg megyek iskolába,
rajtam van a hátitáska...
Betűk, számok gazdagsága
engem csábít hódításra.

Most itt bátran bemegyek.
Rám vár ez a sok gyerek.
Hamarosan játszótársak
leszünk, aztán meg barátok.
Tanítóm rám mosolyog...
ÉN MÁR ISKOLÁS VAGYOK!

Donkó László: Elsős leszek
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!



Weöres Sándor: Tanév-nyitáskor
Almát, körtét, szilvát, szőlőt
hoz szeptember,
nekünk új tanévet, tudja
minden ember.

Mint az égen átcsóvázó
üstökösök,
ragyogjanak munkánk nyomán
az ötösök.

Kívánjuk a húgocskának,
öcskösöknek,
ne legyenek szükiben az
ötösöknek.
Kívánjuk tanárainknak,
hogy vödrökkel
minket nyakon önthessenek
ötösökkel.

Ha szűkölködünk megszolgált
ötösökben,
a tanév nekik se könnyű,
de nekünk sem.

Ne mint az üres jászolba
Nincses ökre,
bámuljunk a meg nem szerzett
ötösökre.

Köszöntőnkben csökönyös rím
a sok ötös,
mert szándékunk jól tanulni
már örökös.

Agnyija Barto: Első nap az iskolában
Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen,
csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
“A táblához gyere ki csak!”
– szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg
aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam
– nagy dolog ez, gyerekek!


Bártfai Judit: Mire jó az iskola?
Tudjátok-e, milyen hosszú az elefánt ormánya?
És a gólya, ha elrepül, vajon van-e honvágya?
Tudjátok-e mitől színes a szivárvány az égen?
S mikor nem volt számítógép, mivel játszottak régen?
Körülöttünk sok csoda!
Észre venni,
felfedezni,
megismerni segít majd az iskola!

Tudjátok-e, melyik festő milyen művet alkotott?
S hogy a hatalmas égbolton mely csillag van éppen ott?
Mitől tutaj egy kis hajó, s mikor csónak vagy ladik,
hogyan élnek a busmanok, s az igluban ki lakik?
Körülöttünk sok csoda!
Gondolkodni,
elfogadni,
szívből adni segít majd az iskola!
 
Tudjátok-e, pocsolyában mihez kezd a víziló?
S ki tudjátok-e számolni, mennyi százszor millió?
Ismeritek-e a múltat, a jövőt sejtitek-e?
Tudjátok-e, mi fán terem vajon az ikes ige?
Körülöttünk sok csoda!
Rátalálni,
megszámlálni,
megcsodálni segít majd az iskola!

Tudjátok-e, hogy az idő sosem henyél, meg nem áll?
A tél véget vet az ősznek, s tavasz után jön a nyár?
Szeptember az iskolában elindítja az évet,
s sok kisgyerek életében vet az óvodás létnek véget.
Körülöttünk sok csoda!
Együtt lenni,
sok jót tenni,
messze menni segít majd az iskola!


Tófeji Vali: Elsős leszek
Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.

Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.

Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe’
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.

Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!

Szalai Borbála: Csacsi
Nőtt a csacsi, növekedett,
nagy csacsivá cseperedett.
Azt mondta az anyukája:
"Beiratlak iskolába!
Tanulj fiam, okosodjál,
lusta szamár ne maradjál!"
-Így került az első b'-be,
csacsi család csemetéje.
Vettek neki könyvet, irkát,
kalamárist, tollat, tintát.
Táskát is, egy szép nagyot,
abba mindent berakott.

Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b'-ben.
Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát,
Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.

Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.
A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.
Tanulni biz' nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban...

Csacsi család fiacskája
az első b'-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!


Mentovics Éva: Iskolai örömök
Útnak indult fecske, gólya,
búcsúcsókot hint a nyár,
minket újból hív a suli,
csengőszóval visszavár.

Mi már tudjuk, azért szeret
jönni minden kisgyerek,
mert amerre eddig jártak,
ilyen csodák nincsenek.

Betű-ország nyitogatja
hétmérföldes ajtaját…
csuda szépet mesél nektek
minden hős, ki arra járt.

S ott a számok rengetege,
összeadás, kivonás…
megtanulja a fortélyát
gyorsan minden iskolás.

Ne higgyétek, hogy csak munka,
móka is van rengeteg,
s aki szorgos, jutalomra,
piros pontra szert tehet.

Ott állnak az irkán szépen,
piros díszbe öltözve,
s oda-oda kacsintanak
a szomszédos ötösre.


Kovács Barbara: Fontos dolgok
Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!


Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej - gondoltam - Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!

Gyurkovics Tibor: Iskola nyitogató
Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?

A takács a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
mennyi szálat fon a pók.

Itt tanulta meg az í-t,
hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t
s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k,
mint a fényes köszörűk.

Itt kezdte a hóember,
jaj de szép a december!
Itt sütötte meg a pék
a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz,
mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta
meg, hogy mennyit ér a munka,
á-t is, b-t is, c-t is,
itt tanulok én is!

Kinyújtom a kezemet,
ha ugyan elérem
a kilincset, s bemegyek
pirosan, fehéren,
körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok,
itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot,
itt tanulta meg az á-t
és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t,
emberek becsületét!

Fotó: Rawpixel.com