A különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás manapság igen gyakori probléma – felmerülhet egyrészt az élettársi kapcsolatok felbomlásakor, másrészt a házasságok felbontása során, de elképzelhető olyan eset is, amikor a szülők sohasem éltek együtt, csak egy rövid párkapcsolat gyümölcse a gyermek.

Döntés a kapcsolattartásról

A kapcsolattartás tekintetében legideálisabb, ha a gyermek(ek) szülei megegyeznek. Az esetek többségében sajnos egy élettársi kapcsolat, vagy egy házasság megromlása során a szülők között olyan ellentétek jönnek létre, melyek megakadályozzák, hogy a gyermek és a különélő szülő kapcsolattartásának rendjében békés keretek között megállapodjanak. Sok szülő elfelejti ilyenkor, hogy a kapcsolattartás a gyermeknek is joga és érdeke és azt nem szabad a másik szülő elleni fegyverként használnia, mert ezzel a saját gyermekének is árthat.

Amennyiben a felek nem tudnak megegyezni a gyermek és a különélő szülő kapcsolattartásában, akkor azt a Gyámhivatal vagy a Bíróság szabályozza.

A bíróság és a gyámhatóság hatásköre az alábbiak szerinti alakul:
- Bíróság hagyja jóvá a szülők megállapodását a kapcsolattartás tekintetében, ha a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik [Csjt. 18. § (2) a)-b)], illetőleg ha a házassági bontóperben vagy a gyermekelhelyezésre irányuló perben erről megegyeztek.

- Bíróság dönt a kapcsolattartásról a házasság felbontására irányuló, illetőleg a gyermekelhelyezési perben [Csjt. 92. § (4)]. Ennek legfőbb indoka, hogy a per során a bíróság birtokába jut mindazoknak az ismereteknek, amelyek a kapcsolattartás szabályozásához alapul szolgálhatnak.

- Dönt továbbá a Bíróság, ha a kapcsolattartás kérdésében született egyezség, illetőleg bírósági döntést követően két év még nem telt el.

- Dönthet a Bíróság a szülő és gyermek kapcsolattartásáról a szülői felügyeletet megszüntető per során, de csak kivételesen indokolt esetben [Csjt. 92. § (3)].

- Bíróság dönt a kapcsolattartásról, illetőleg a szülők megállapodását jóváhagyja a gyermek elhelyezésének megváltoztatása iránti perben. Erről ugyan sem a Csjt., sem a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet nem tartalmaz közvetlen rendelkezést, azonban abból kiindulva, hogy a házassági bontóper és a gyermekelhelyezési per során rendelkezésre álló ismeretek alapozzák meg a bírói hatáskört, arra a következtetésre kell jutni, hogy a gyermek elhelyezésének megváltoztatása esetén ugyanez indokolja azt, hogy a döntésre szintén a bíróságnak legyen jogköre.

- A Gyámhivatal jár el, ha a szülők a kapcsolattartás szabályozása érdekében kérelmet terjesztettek elő és közöttük nincs bontóperi vagy gyermekelhelyezési per folyamatban.

- A Gyámhivatal a szülők megállapodását jóváhagyja, vagy kérelmükre dönt a kapcsolattartás kérdésében, ha a házasság felbontására vagy a gyermek elhelyezésére irányuló per befejezése óta két év már eltelt.

- A Gyámhivatal dönt a szülőkön kívül más kapcsolattartásra jogosultak (nagyszülő, nagykorú testvér, szülő testvére, szülő házastársa) kérelme tárgyában, akár van a szülők között bontóper vagy gyermekelhelyezési per, akár nincs.

- A Gyámhivatal szabályozza a különélő élettárs és a gyermek kapcsolatát is, amennyiben egyik szülő sem indít gyermekelhelyezési pert.

- A Gyámhivatal dönt a vér szerinti szülő és a családba fogadott gyermek kapcsolatáról.

- Gyámhivatali hatáskörbe tartozik a szülők és a gyám közötti kapcsolattartási vita rendezése is.


Törvényi szabályozás
A Családjogi törvény sajnos a mindenki által elvártakhoz képest igen szűkszavúan szól e témakörről.

A 92. § (1) bekezdése szerint: „A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

(2) A szülőnek - kivéve, ha a külön jogszabályban meghatározott ideiglenes megelőző távoltartó határozat, megelőző távoltartó határozat, illetve ha gyermek sérelmére elkövetett cselekmény miatt a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt áll - joga van gyermekével kapcsolatot tartani akkor is, ha szülői felügyeleti joga szünetel.

(3) Kivételesen indokolt esetben, a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy akinek szülői felügyeleti joga a 48. § (3) bekezdése alapján szűnt meg és a gyermek örökbefogadására nem került sor. Erről a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy - ha a gyermeket tartós nevelésbe vették - a gyámhivatal dönt.

(4) A kapcsolattartásról - a szülők megegyezésének hiányában, illetőleg a szülők és a gyám közötti vita esetében - a gyámhatóság dönt. Ha házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt. A gyámhatóság, illetőleg a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog gyakorlásának szünetelését rendelheti el.

(5) Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni.

(6) A kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.


Kik jogosultak a láthatásra?
A Családjogi törvény ennél bővebben a kapcsolattartásról sajnos nem szól, így annak általános mértékét és gyakoriságát a bírói és gyámhivatali gyakorlat alakította ki.
A kapcsolattartás végrehajtása és pótlása tárgyában szerencsére van jogforrásunk, ez a 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról.

A kormányrendelet 28. § (1) bekezdése szerint „A gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind a nagyszülő, mind a nagykorú testvér, továbbá - ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult.”