„Nem ér rá”, „alig tudunk beszélgetni”, „sok a konfliktus”, „nem érdekli semmi, csak a tervei”… Csak néhány a mai édesanyák észrevételeiből. A mai szülők nagyszüleinek példája - akiknek egész nyáron oda lehet adni az unokát: a barkácsoló, békés nagypapa, és a sütő körül forgolódó, tyúkanyó típusú nagymama képe - már nem feltétlenül fedi a valóságot, hiszen azóta az egész világ megváltozott.

Több oka is lehet annak, hogy egy nagyszülő életében nem az unokázás van a fókuszban, értelemszerűen azonban ez idővel változhat. 

Munka, munka, munka

A nyugdíjkorhatár emelésével a nagyszülők ha akarnák sem tudnak annyit adni magukból a családnak, amennyit szeretnének. A fennmaradó szabadidő (este, hétvége) pedig, mint bárki másnál, számukra is megoszlik az egyéni célok, intéznivalók és a család közt. Időre van szükség ahhoz, hogy ebbe is belerázódjon az újdonsült nagymama vagy nagypapa, megtalálja az egyensúlyt és a megfelelő időbeosztást.
Az átlagéletkor növekedésének köszönhetően még sok nagyszülő maga is idős, beteg szüleit gondozza, mely lelkileg és fizikailag is megterhelő, valamint jelentős időráfordítást igényel.

Mindezt figyelembe véve nem csoda, és érthető az is, ha abban az időben, mikor végre önmagukra is jut idő, saját régi álmaikat, vagy épp új céljaikat szeretnék megvalósítani, megélni.

Félelem az öregedéstől, időskori krízis

Ez természetes érzés, ami – különösen napjaink fiatalságkultuszában - önmagában is egy nehéz időszak, melyben sokak számára időt igényel elfogadni a nagymama- vagy nagypapaszerepet, hiszen ezzel is el kell ismerni az idő múlását, az idősödést, a sérülékenységet. 

 

Nem mehetünk el azonban a többi körülmény mellett sem, mely a kapcsolatok és közös idő rovására mehet.
 

Más nevelési elvek

Ami régen elfogadható, mindennapos szigor volt, az ma már drákóinak tűnhet; ami ma a kötődő nevelés, az a korábbi generáció számára elkényeztetés. Ebből rengeteg konfliktus születhet, melyeket ha nem tudnak jól kommunikálni a családtagok, a megbántottság vagy a konfliktuskerülés okán eltávolodáshoz vezethet. Pedig az alapszabály egyszerű: a nagyszülő olyan, mint a cserejátékos: kérésre a pályára lép, de a szülők szabályai szerint kell a játékot játszania. Egyetlen szabályrendszer van, méghozzá a szülőé, ez a kiszámíthatóság pedig a gyermeknek is jó.

Több időt szeretnék tölteni az unokámmal! - 6 jótanács, ami segíthet ebben

 

Korábbi neveltetés, személyiség, traumák

Más körülmények is befolyásolják, kiből milyen nagyszülő lesz, például a generációs minták, illetve a személyiségtípusok. Ha a nagymama anyaként maga is azt tapasztalta, hogy egyedül kell megbirkóznia mindennel és nem volt segítsége, talán úgy véli, hogy ez a normális és ugyanezt más is megoldja majd. (Ezt megerősítheti bennük az, hogy ma már az édesapák is többet vesznek ki az apaszerepből, mint régen, így láthatóan anyuka „úgysincs egyedül a dolgokkal”.)

A mártír típusok például vagy túlzottan feláldozzák életüket a családért (panaszkodással vegyítve) vagy éppen ezt elkerülendő, igyekeznek függetleníteni magukat a helyzettől, ne kelljen újból „mártírként” bevetni magukat. Egy unoka születésével fellángolhatnak a szülő-nagyszülő konfliktusok is, mellyel megbirkózni szintén nem mindenki áll készen.
 

 

Nagymamává válni az egyik legcsodásabb dolog - Mi változik az unoka érkezésével?

Ezért nem viszem szívesen anyámhoz a gyerekeket - Egy csalódott édesanya kegyetlenül őszinte sorai

Szerző: Szülők Lapja
Fotó: Freepik