Az élet nem mindig tündérmese. Gyermekeink családját is érheti baj, olyan anyagi, lelki vagy kapcsolati válság, veszteség, mely miatt mélypontra kerülhet a család élete - mi pedig tehetetlennek érezzük magunkat. Pedig nagyszülőként nagyon is sokat tehetünk értük, sőt: kulcsszerepünk van a család talpra állásában!

Napról napra hallani, olvasni tragédiákról, betegségről, válásokról, krízishelyzetekről. Gondoltunk már arra, mit tennénk akkor, ha egy nap nem „bárki mással” történne meg a baj, hanem a szeretteinkkel? Segíthetünk, nem is akárhogyan! 

 

Sugározzunk nyugalmat: az igazán megrázó történések, élethelyzetek esetén talán ez a legnehezebb. Ugyanakkor a pánikolás, a siránkozás nem segít, ráadásul unokáinkat is megrémíti. Először igyekezzünk mi magunk nagy levegőt venni, egyensúlyba kerülni, hogy mielőbb a család támaszai lehessünk. Mutassunk bölcs és nyugodt hozzáállást a nehéz élethelyzetekben is, stabilitást adva bajba jutott, talajt vesztett szeretteink számára (és problémakezelésből is példát adva a gyerekeknek).

 

Ne erőltessünk rájuk semmit, de mindig ajánljunk fel konkrét segítséget (az általánosságok helyett)! („Pihenj csak, addig ezt elintézem”, „Szívesen átmegyek ma vigyázni a gyerekekre, amíg ügyintéztek”, „Elhoznám a gyerekeket, hogy ma itt aludjanak/Nálam lehetnek, míg elutaztok”, „Arra gondoltam, főznék egy…”, „Van egy ismerősöm, aki ért ehhez, felhívnám, ha megengeditek.” stb.) És persze érdeklődjünk, kérdezzünk, mire van igazán szükségük!
 

Tartsuk a kapcsolatot! Még ha messze is élünk egymástól, legyünk elérhetőek minden értelemben: technikailag és érzelmileg is. A lelki támogatás, a jelenlét és figyelem garantálása, a törődés tapintatos kifejezése minden válság idején létfontosságú. Ne becsüljük le az üzenetek, a telefonhívások vagy a csomagküldés erejét: mind-mind egy darabka szeretet, mely erőt ad a küzdelmes időkben.
 

A technika előnyei: akár egy étel elkészítése, akár egy házi feladat vagy esti mese az, amivel levehetünk egy-egy terhet a gyerekeink válláról, megtehetjük például videochat formájában is. Akár játszhatunk is telefonon vagy számítógépen keresztül az unokákkal – ez megnyugtatja őket, elvonja a figyelmüket a nyugtalanító körülményekről, a szülők számára pedig időt szabadít fel. A virtuális kapcsolat is kapcsolat – és mint ilyen, igenis számít! 

 

Messze az unokáktól - Hogyan vegyünk részt távolról a család életében?

 

Csomagküldés: akár egy csokor virág, akár egy készétel-rendelés, akár csupán egy bátorító üdvözlőlap vagy levél; mind-mind praktikus és/vagy érzelmi támogatást jelent a bajban, és azt üzeni: „Nem vagytok egyedül!".
 

Osszuk meg velük a vonatkozó élettapasztalatainkat! Nem kioktató jelleggel természetesen, hiszen arra van legkevésbé szükségük. Sokkal inkább meséléssel. Mi is számtalan kemény helyzetet éltünk meg életünk során... Meséljünk el egy hasonló esetet, amin mi magunk keresztülmentünk (ha van ilyen), és azt is, hogy a mélységből hogyan kerülhetnek ki még erősebben is, mint gondolnák.
 

Dokumentáljuk a család életének ezen szakaszát! Írjuk le vagy meséljük el videóra, mi történt, hogyan működött együtt a család a bajban, miként oldódott meg a nehéz élethelyzet (vagy gyógyult meg idővel a szív sebe). Talán különösnek hangozhat, de mindez nem csupán emlék lesz: segítség lehet az utódaink számára mélyebben megismerni és megérteni a család történetét, sőt, kapaszkodót és megerősítést jelenthet számukra egy-egy újabb nehéz időszakban.

 

Unoka-nagyszülő: Hogyan maradhat jó a kapcsolat, ha válnak a szülők?

 

Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik